Mintha sok helyen eldurvult volna a választási kampány

Egymást érik a karaktergyilkossági kísérletek, különböző kétes, helyi ügyek napvilágra hozásában vetekednek a jelöltek, a másik lejáratása, a másik hátán való felkapaszkodási próbálkozás vált uralkodóvá. Különösen a polgármester-jelölteket veszik elő, de nem kímélik a képviselőjelölteket sem. Nem minden esetben az ellenjelölt végzi el a piszkos munkát, de mindig kilóg a lóláb, mert a mögötte álló csoport gyártja és terjeszti a kósza (ál)híreket a közösségi portálokon, a helyi médiában.

Sok kis kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. A legfontosabb talán az, hogy miért pont most és milyen célzattal történik mindez? Mert ha tudtuk az illetőről, hogy valamiben sáros, miért nem tettük meg ellene a szükséges lépéseket már hamarabb, indulása előtt? Belegondoltak-e az „oknyomozó”’ hírgyártók abba, hogy a fagyi esetleg vissza is nyalhat, és a negatív kampány visszafelé is elsülhet? Miért nem igyekeznek a lejáratás helyett saját, ütős programmal kirukkolni? Aztán rosszabb esetben úgy folytatódik az áskálódás, hogy a megtámadott jelölt elveszíti a türelmét, és igyekszik visszavágni, és aztán már senki sem nézi, hol csattant az első „pofon”. Jobb esetben visszavágó helyett pereskedik az illető, mivel tudja, hogy az egy nagyon lassú, évekig elhúzódó folyamat. Addigra akár két választási időszakán is túl lehet….

Tudjuk mindannyian, hogy nem könnyű feladat a helyi választási programalkotás, valami újjal, meglepővel kirukkolni. Hiszen mindenki látja a település gondjait, fejlődésének szükséges irányvonalát, ez többé-kevésbé minden jelölt programjában benne foglaltatik. A választott tisztségükben maradni vágyóknak, ha jól végezték dolgukat, kissé könnyebb a helyzetük, mivel végezhetnek egyfajta számadást is az elvégzett munkájukról. De minden esetben a hitelesség lehet a döntő, meg az önkormányzati kompetenciák ismerete. Mert a tarthatatlan közlekedési viszonyok megoldására hiába akarok polgármester-jelöltként beígérni a választóknak egy várost  elkerülő állami utat, ha az nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Esetleg csak kezdeményezhetek ilyesmit, ha már ott vagyok, de megoldani nem tudom. Hidakat, felüljárókat vagy körforgalmat se építethetek az állami vagy megyei utakra, viszont a felelőtlen ígéretekbe beleférhet mindez. Erdősíteni se tudom az egész település határát, termálfürdőt sem ígérhetek termálvíz hiányában. De tudok zöld övezeteket kialakítva parkosítani a településen, az ipari parkok létesítése viszont már sokkal bonyolultabb feladat. Jobban oda tudok figyelni az önkormányzati fenntartású iskolákra, óvodákra, közbiztonságra, tisztaságra, a helyi kultúrára és sportra. Meg pályázni, pályázni, pályázni mindenre, munkahelyteremtésre is!

Mi viszont mindent kissé görcsösen csinálunk! A kampányokat is! Sokkal rugalmasabbak ebben például a csehek. Pár évvel ezelőtt Csehországot jártam pont valamilyen választási kampány ideje alatt, és érdekes volt megfigyelni odaát az órásplakátok üzeneteit. Tartalmukat nem a megfelelési kényszer és az ebből fakadó görcsösség jellemezte, hanem humorosak, meghökkentőek és ezért nagyrészt figyelemfelkeltők voltak. Olyan érzése volt az embernek, hogy nem is gondolják komolyan a helyi parlamentbe jutást a jelöltek, megpróbálják, de nem ezen múlik sorsuk további alakulása. Belelapoztam a helyi lapokba is, gyűlölködés és rágalmazás helyett inkább irónia lappangott a szövegekben. Nekik könnyebb a dolguk, mondhatná az irigykedő hazai ember, mivel nekik ott volt példaképnek Švejk, az életet könnyen kezelő, benne evickelni tudó regényhősük, valamint a politikai babérokra is törő regényírójuk, Haṧek, aki viszont nem szűkölködött a választási ígéretekben: „Ha megválasztanak, ígérem, tiltakozni fogok a mexikói földrengés ellen!” Vagy a másik: „Aki ránk szavaz, kap tőlünk egy zsebakváriumot!” Egyébként egyszemélyes pártjának is találó, őszinte nevet adott: „A Törvény Keretei Között Működő Mérsékelt Haladás Pártja”.

Ha pedig már mindenképp „kötekedni” szeretnénk kampányidőben, sokkal inkább lehetne szóvá tenni azt, hogy a településen hiteles pártok miért nem indítanak saját polgármester-jelöltet, és a pártok miért bújnak sok esetben a függetlenek mögé. De a kérdés úgy is feltehető, hogy a független önjelöltek miért nem akarnak pártszínekben indulni? Attól félnek, hogy mégsem annyira hitelesek ezek a pártok a választók szemében? Egyébként már a megyei választások is a függetlenek előretörését hozta, kíváncsian várjuk, hogy november 10-én folytatódik-e a tendencia…