Minek kell Grönland Trumpnak?
Mindig is érdekelt, mi járhat azok fejében, akik a világ dolgait igazítják. Míg mi, földi halandók a bevásárlólistán vagy a törlesztőrészleteken törjük a fejünket, addig az igazán nagy dolgok irányítói vajon mivel foglalják le fogmosás vagy pisilés során felszabaduló agyi kapacitásukat.
Legyünk kicsit konkrétabbak. Hogy a csudába ébred valaki egy reggelen arra a felismerésre, csak meg kellene venni azt a baromi nagy szigetet az Atlanti-óceán közepén? Az ilyesmire hol találni ingatlanügynököt?
Az elnök iránti szimpátiával alig-alig vádolható The Wall Street Journal szerint Trump az elmúlt hónapokban többször is felvetette, hogy az USA megvehetné Grönlandot, bár mint írják, változó komolysággal. Az ötlet önmagában egyébként nem totális blődség. Grönland ásványkincsekben gazdag, ráadásul elhelyezkedése miatt komoly geopolitikai jelentőséggel bír. Egy évtizedes egyezmény értelmében az amerikai hadsereg szabadon mozoghat a szigeten, itt van legészakabbi katonai támaszpontjuk is.
Azt sem tudni, megvannak-e egyáltalán a megfelelő jogi keretek a Dán Királysághoz tartozó, de facto autonómiát élvező terület megvásárlására. A közel hatvanezer lakosú sziget ugyan saját kormányzattal rendelkezik, de biztonság - és külpolitikai kérdésekben Koppenhágáé az utolsó szó. A dán fél egyébként még nem kommentálta a WSJ által nyilvánosságra hozott információkat, és a Fehér Házból sem érkezett megerősítés – igaz cáfolat sem.
Első, de talán második pillantásra is komolytalannak tűnik az egész, 99%, hogy semmi nem lesz az üzletből. Bár Trump szeptemberben Dániába látogat (időközben kiderült, hogy mégsem – a szerk.), kétséges, hogy két nagy táska dollárral jelenne meg Koppenhágában.
Ha azonban kicsit megkapargatjuk a felszínt, érdekes dolgokat találunk. Csak címszavakban tekintsük át ezeket. (Lehet, hogy atlaszra is szükség lesz.) Ott van mindjárt az ún. GIUK-folyosó. Grönland és Izland, illetve Izland és a Brit-szigetek közt húzódó tengeri folyosók jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha megnézzük, az északi orosz flottának ugyan merre kellene hajóznia, ha netán úgy dönt, körbenézne az Atlanti-óceánon.
Azután számolni kell a fránya klímaváltozással is. A sarki jégsapka egyre inkább zsugorodik, az év egyre nagyobb részében válnak hajózhatóvá mind újabb útvonalak. Azokat ki fogja ellenőrizni? Évtizedek kérdése és a legendás Északnyugati átjáró akár évi két hónapra is hajózható marad. Mi lesz Panamával és Szuezzel? Vagy menjünk le a felszín alá! Nincs magára valamit is adó nagyhatalom, amely ne fenné a fogát a jégsapka alól felszabaduló mélységi ásványkincsekre. Óvatos becslések szerint akár 11 milliárd köbméter kőolaj is lehet a térségben.
A végére pedig még egy fontos kis érdekesség. Grönland kiváló terep az atlanti térség időjárási mintázatainak megfigyelésére. Egy atlanti háború esetén stratégiai fontosságú a térség időjárásának előrejelzése. Tippeljenek kérem, hogy ’44-ben a D-napra mely állomásokról érkezett az előrejelzés!
Az egész ügynek, ha van tanulsága, akkor az a következő: Trump talán egy faragatlan bunkó, dehogy nem hülye, az biztos.
Az írás megjelent a Magyar7 34. heti számában.
