Minek az előszele a muzslai szélcsend?
Emberemlékezet óta nincs arra példa, ami a napokban Muzslán megtörtént. Solymos László és Farkas Iván, a Most-Híd, illetve az MKP alelnökei közösen adták át a község felújított kultúrházát és hulladékgyűjtő udvarát. Igaz, hogy Solymos környezetvédelmi miniszterként, Farkas pedig a település polgármestereként tisztségeikből kifolyólag is megtehették ezt, de mégis! Együtt vágták át a szalagot.
Ennek a közös lépésnek szimbolikus erejére mutatott rá Farkas Iván azt hangsúlyozva, hogy „ebben a mai helyzetben, amikor veszélyben forog a szlovákiai magyarság politikai képviselete, mi igenis közösen érjük el azt, hogy a magyarságnak továbbra is legyen parlamenti és Európa Uniós képviselete.”
Miért olyan nagy dolog ez a muzslai történet – kérdezheti az örök szkeptikus felvidéki magyar?! Végre, hála istennek – kiált fel reménykedve a hír hallatán az örök optimista ugyanebből a fajtából! Valószínű, hogy többen állnak inkább az optimisták oldalán, hiszen nem is olyan régen még az is előfordult a térségben, hogy két napig volt március 15, hogy mindenki koszorúzhasson zavartalanul.
Minek az előszele Muzsla? Új idők új dalainak? Solymos és Farkas, mint Góg és Magóg unokái?
A muzslai példa mellett jól érezhető az is, hogy a jelenleg folyó Európa Parlamenti választási kampányban, amikor még mindkét magyar érdekeltségű párt külön méretteti meg magát, már nincsenek olyan éles egymásnak feszülések, mint mondjuk, legutóbb, a köztársaságielnök-választás alkalmával. Szinte előrehozott kampánycsönd van a két párt között, mintha már bánnák a külön indulást, hiszen látják veszélyét a küszöb alatt maradásnak. A vészhelyzet pedig nagy úr, közelebb hozhatja a magyart a magyarhoz a Felvidéken.
Arra sem volt eddig igazán példa, hogy egy hidas politikus elismerően szólt volna a Fideszről, talán csak Vörös Péter parlamenti képviselő dicsérte tavaly Orbán politikáját a Fidesz harmadik kétharmados győzelmét követően (miközben Bugár csak elmarasztalóan), most pedig Nagy József, az EP Most-Hidas képviselője szólt úgy, hogy a magyar miniszterelnök bátran és következetesen kiáll saját politikája mellett.
Mindennek létezhet egy olyan olvasata is, hogy Bugár Béla, a vegyespárt elnöke lassan, de biztosan kezd háttérbe szorulni saját pártjában is. A két párt közeledésének eddigi legfőbb ellenzője ebben az EP-választások előtt már nem a Most-Híd legfontosabb kampányarca! Eddig ő volt minden választáson, ha indult, ha nem, az óriásplakátokról mindig ő mosolygott kegyesen ránk. A közelmúlt sorozatos kudarcai miatt viszont fordult a kocka, sarokba állíthatták a rossz fiút.
Az államfőválasztási kampányt elhamarkodottan hamar kezdte el, ott az első fordulóban csúfosan leszerepelt. Majd a himnusztiltó törvény megszavazásánál a saját képviselőinek fegyelmezetlensége is elegendő okot szolgáltatott a háttérbe kerüléséhez, illetve ezt követően a Kiskás afférja is arra utal, hogy megingott a tekintélye a párton belül is.
Mindez azt sugallja, hogy Bugárnak már lefőtt a kávéja és kihűlt a kakaója.
