Mindennapi örömeink
Zuhog a bokámra a kellemesen hideg víz, karomat is odatartom a zsilipről lezuhanó víztömeg alá. Szinte azonnal érzem, ahogy a víz gyógyító ereje pillanatok alatt átjár. Tapicskolok önfeledten a szőnyegként lábam alá bújó köveken, mint egy kisgyerek… Máris színesebbnek látom a világot, még 33 fokban, vakító napsütésben is. Már nem zavar a kánikula, egyáltalán nem izzadok. Nem vagyok fáradt, levert. Újjászülettem.
Otthon olvasom kedves kollégám, Kövesdi Karcsi Harcsa a dzsumbujból című élvezetes írását, és gondolatban szinte én is ott járok a nagy harcsahalászaton. Ő se bánta, hogy közben bőrig ázott, hiszen a horgászszerencse mellészegődött.
Tombol a nyár, megmutatja erejét, próbára teszi tűrőképeségünket is, hiszen napok óta tart a kánikula. Valakik elmenekülnek jó messzire, a tengerpartra, mások a hegyekben próbálnak valamivel frissebb levegőt szívni. De akadnak sokan, akik nem akarnak elutazni, vagy egyszerűen nem tehetik meg. Nekik otthon kell egy kis nyaralásfélét varázsolniuk.
Nem kell ahhoz messzire utazni, hogy jól érezzük magunkat. Van felfedezni való bőven szűkebb vagy kicsit tágabb pátriánkban is. Vannak tájak, emberek, ahol és akikkel jól érezzük magunkat, ahová szeretünk visszajárni. Vannak kedvenc helyeink, vizeink, ligeteink, éttermeink. Vagy vannak földutak, fákkal árnyékolva, ahol nehezen megy a kerekezés, van úgy, hogy többször le is kell szállni és tolni a bicajt, de az árnyas fák alatt mégis sokkal könnyebben lehet lélegezni, mint a tűző napon. Főleg, ha közben még egy kis mézédesre érzett ringlószilvát is csemegézhetünk. A földút végén vár a kanális, hűsítő, kellemes vizével, nem messze onnét egy pompás kis tisztás, ahová leteríthetjük a plédet. Még hideg maradt a dinnye, amit magunkkal hoztunk, legfőbb ideje, hogy lakmározzunk belőle… Egy kis szieszta némi madárdalos aláfestéssel, kis cseverészés és indulhatunk is vissza. Ilyen egy kellemesen elfárasztó hétköznap délután, amikor munka végeztével lazítunk…
Mindenkinek más jelenti a pihenést, de abban talán egyetérthetünk, hogy csodálatos vidékeken élhetünk, amit érdemes újra és újra felfedezni, mindig kicsit messzebbre merészkedni. Hisz más a táj 50-100 kilométerrel odébb, vagy még messzebb. Mások az ízek, a borok, a nyelvjárások, sőt még az emberek észjárása is. A nyarat talán még Jóisten is arra teremtette, hogy időnként kalandtúrákra, felfedezésekre induljunk. Az élményvadászatot akár már ma elkezdhetjük.
