2020. július 13., 11:09

Milyen legyen a jó pártelnök?

Alig két hete, hogy Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével beszélgethettem, nem egész egy hét múlva pedig tisztújítás lesz az MKP-ban. Pásztor Istvánt azért kerestük fel, mert a VMSZ a legutóbbi szerbiai választásokon, a parlamenti, a vajdasági tartományi és az önkormányzati választásokon a korábbinál jóval nagyobb támogatottságot szerzett. Azt próbáltuk megtudni, mi az, amit másképp csinálnak, mi az, amitől sikeresek tudnak lenni. Persze, kész receptet nem kaptunk, de olyan megoldásokat tapasztaltunk, amelyeket nem bírok kiverni a fejemből, főleg, ha a szombati MKP tisztújításra gondolok.

Minden mögött ott a munka

Beszélhetünk a vezető személyéről, a szervezeti felépítésről, a mikéntről és a hogyanról, amik természetesen fontosak, de a legfontosabb a munka. A vezetők és a "talpasok" munkája. A talpasoké, akik végigszántották Vajdaságot, akik nem egyszer keresték fel a választót és a lehetséges választót.

A talpasoké, akik a járványügyi korlátozások idején 25 ezer nyugdíjasnak vásároltak be, hozták el a postájukat, nyugdíjukat. Mert a nyugdíjas ismerte őket, bizalommal fordult hozzájuk, amikor szükségben volt. Nagyobb bizalommal, mint az önkormányzati alkalmazotthoz. Ezután bátran meg lehetett kérni Mari nénit, hogy ugyan már, jöjjön el szavazni.

Valamiért a talpasok tették a dolgukat, bíztak a sikerben, és kinézték azt, aki csak félgőzzel csinálta, aki csak utazott a többiek hátán.  De az sem fordult elő, hogy valaki féltávnál adta volna fel az elvállalt munkát. Kampány van, és olyankor végig kell vinni, amit elvállaltunk, nem lehet cserbenhagyni a többieket.

Pásztor István nem vesztegetett több szót a talpasok dicséretére. Ez náluk így természetes.

Az elnök csupán annyit mondott:

nincs az a talpas, aki nálam többet dolgozott volna. Mert a vezetőnek elől kell menni az utánam! felkiáltással.

Az MKP tisztújítására gondolva az jár a fejemben, vajon mi találunk-e olyan vezetőt, aki meg tudja győzni a közösségét arról, hogy a cél, amit kitűzött, helyes? Hogy menjünk arra, hogy kövesse mindenki, mert el tudunk oda jutni, mert ez értelmes és elérhető cél. Találunk-e olyan vezetőt, aki irgalmatlan energiákat tud megmozgatni, elsősorban saját magában, s aki ezeket át is tudja adni a közösségnek?

Az autoritás

Első pillantásra diktatórikusnak tűnhet a vajdasági piramisszerű rendszer, amelynek élén fontos a vezető személye. Erről Kopátsy Sándor, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának szavai jutnak eszembe:

Individuális és jó szervező a magyar. Azt a tényt, hogy pásztornépként jöttünk ide és ebben a minőségben sikerült tartós államot alapítani, nem elég hangoztatni, hanem látni is kell, hogy következményeit máig hordozzuk. A pásztornépeket a teljes gazdasági atomizáltság és az ezt ellensúlyozó, fegyvereken alapuló szervezőképesség jellemzi. A pásztorok tehát az egymástól való gazdasági függetlenségben, ugyanakkor a többiektől való állandó félelemben éltek, e kettősség határozta meg karakterüket. A pásztorok individualisták, kiváló katonák, a vezetőik pedig jó szervezők voltak. Innen ered egyszerre az individualizmusunk és az egységvágyunk.

Vajon a felsorakozott jelöltjeink között akad-e olyan, aki ki tud alakítani ilyen autoritást? Vajon össze tudja fogni a bennünk rejlő individuális tetterőt?

A hierarchia

Egyelőre a hálózatszerű megoldások, a külön dolgozunk, s ha majd kell, összefogunk, eddig nagyon nem sikerültek. Mindig volt olyan érdek, amely szét tudta verni az egységet. Hogy ez egyéni érdek, vagy a titkosszolgálatok érdeke volt, mindegy.

Az eredménye, hogy a közösségünk gyenge marad, nem tudja megmutatni az erejét, nem képes az érdekeit kiharcolni, és egy lehúzó örvénybe kerül a nemzeti büszkeségünk. Vajdaságban működik a hierarchia, ahonnan nincs kipofázás, mert munka van, és hozni kell az eredményt.

A végén persze meg lehet beszélni, hogy mi volt a jó, és mit csináltunk rosszul.

A döntéshozatal

Az eddig leírtaktól minden demokrata hátán – talán joggal – feláll a szőr, de el kell mondani, hogy a döntéshozatalt komoly egyeztetések előzik meg. Közösen döntik el, merre mennek, és utána senki nem lóg ki a sorból. Mindenki teszi a dolgát.

Persze a lényeg, s az elért eredmények megmutatják, hogy a döntések mennyire voltak hatékonyak. Talán számunkra is elfogadható lenne ez a modell.  A vezetőség irányítja a zömmel fiatal, aktív tenni vágyókat, míg a középkorosztály már a tervezésben, a stratégiák kidolgozásában, az alternatívák ütköztetésében jeleskedik. A viták ott folynak, és a jól lefolytatott viták hozzák az eredményeket.

A tisztújítóknak azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy nemcsak egy embert kell választani, aki majd mindenről dönt, hanem olyat, aki ki tudja építeni ezt, vagy ehhez hasonló döntési mechanizmust.

A mindenkori kormányhoz való viszony

A beszélgetésből azt is leszűrtem, hogy nem az az érdekes, ki van hatalmon. Nem azon kell gondolkodni, hogy az adott kormány meddig marad hatalomban. Ez általában bizonytalan, megjósolhatatlan. Nekünk a valós politikai súlyunkat kell megteremteni. Nem hagyatkozhatunk egy-egy ember törékeny jó viszonyára az aktuális hatalmassággal.

Focinyelven szólva: nem úgy kell játszani, hogy beválogassanak a válogatottba, hanem úgy, hogy kihagyhatatlanok legyünk. A politikai erőnk fogja meghatározni a mindenkori koalíciós képességünket.

Zárszó

Az elnökválasztás körüli előjátékot nem kívánom minősíteni. Minősítik mások, a választók is, és azt hiszem, nem igazán jó szájízzel. A közösségi oldal terméseiből hadd ne emeljek ki egyetlen bejegyzést sem. Nem firtatom, egyesek mennyire járnak közel az igazsághoz, inkább azt emelném ki, hogy

az esélylatolgatásban milyen nagy fontosságot tanúsítunk egyes csúcsvezetők közötti egyezkedésnek. A kabinetpolitikának. Mintha bármilyen jelentősége volna annak, hogy melyik vezető kivel és miben egyezett meg, kit és hogyan kíván legyűrni.

A kabinetpolitizálást, a titkos háttértárgyalások súlyát próbálta erősíteni az a provokálásban jeles portál is, amely nagy utat megtéve, immár teljes mellszélességgel a kormány szekerét tolva igyekszik zavart kelteni. Esélyesnek feltüntetni hol ezt, hol azt, azért, hogy továbbra is gyengék, tehetetlenek, súlytalanok maradjunk, nehogy létrejöhessen egy erős magyar politikai szubjektum, amelynek a hangját figyelembe kell venni.

A tehetetlenséget fenntartani kívánóknak van egy rossz hírem:

az új elnök, az új vezetőség összetétele nem az egymás közötti alkuk tárgya, hanem a küldöttek szuverén döntése lesz. Önök, kedves küldöttek, Önök, kedves talpasok, döntenek arról, kiben fognak megbízni, kinek az utasításait fogják követni, kinek a munkáját fogják segíteni.

Egyszerűen szólva: Önök döntenek arról, ki lesz az, akiben megvan a tapasztalat, a tettvágy és a kitartás, hogy mindezt végigvigye. Önöknek kell kiválasztaniuk azt, aki személyes energiájával fel tudja ébreszteni a közösségünket, hogy végre felemelhessük a fejünket.

Végezetül hadd idézzem Pásztor Istvánt:

Hogy a felvidékiek három cikluson keresztül nem jutottak be a parlamentbe, nem a szlovákok, hanem a magyarok miatt van. Ha kicsikét összeszednék magukat, akkor biztosan be tudnának jutni a parlamentbe.
Megosztás
Címkék