Migaľ stafírungja
Peter Pellegrini tegnap úgy nevezte ki az általa a pártba hozott Hlas-szakadár Samuel Migaľt beruházási miniszterré, hogy helyében minden jóérzésű ember sikítva elszaladt volna.
Biztosan mindenki járt már néhány állásinterjún szakmai élete során. A sikeres állásinterjúk soha nem végződnek úgy, hogy: "Uram, ön tökéletesen alkalmatlan a feladatra, a képzettsége sincs meg hozzá, gratulálunk. Öné az állás. 9315 euró a fizetés, mely áprilistól 292-vel emelkedik. 16.30-kor kezdhet.” Ilyent egy kapitalista, akinek fontos, hogy a cégében a munka a megfelelő színvonalon, a megfelelő szaktudással legyen elvégezve, soha nem tenne. Ilyesmi csak a politikában lehetséges.
Peter Pellegrini köztársasági elnök beiktatása alkalmából alaposan kistafírozta Samuel Migaľt.
"Tisztelt Migaľ miniszter úr, a tisztséget nem azért foglalja el, mert erős mandátumot és bizalmat kapott volna az emberektől a választás során. Nem is azért, mert az európai uniós alapok lehívásával intenzíven foglalkozott volna szakmai életében, vagy eddigi képviselői munkája során. A kormány tagjává politikai alku során válik, melyben ezt szabta feltételül a miniszterelnöknek a kormány támogatásáért" – e szavakkal iktatta be tisztségébe az államfő az új tárcavezetőt. A hasonló technikával a sportminisztérium élére ejtőernyőzött Rudolf Huliak is megkapta, hogy nem ért a sporthoz. Még a családi béke érdekében a beruházási minisztérium éléről leváltott Richard Rašit kell házelnökké választani, ahogy ezt az államfő a beiktatási ceremónia során, talán a szerepéből kilépve is hangsúlyozta, és mindenki boldog lehet, talán a választót leszámítva.
Radovan Šalitroš kapcsán pedig leginkább Weöres Sándor: A birka-iskola című verse juthat eszünkbe, melyben a költő azt írja: "Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet." Šalitrošnak a nevét nem sikerült megjegyeznünk eddigi parlamenti munkájából adódóan, először a Hlasból való kizárása kapcsán hallottunk róla. Most pedig ugyanezen minisztériumban államtitkárként szekundálhat Migaľ mellett. De legalább szakmai tudás tekintetében nem fog túlnőni miniszterén.
Rohanó világunkban már arra sem emlékszünk, mit csináltunk a múlt csütörtökön, nem még arra, mi volt 2023. május 19-én. Pellegrini a választási kampány még lanyha, felfutási szakaszában e napon mutatta be Samuel Migaľt, mint a párt új reménységét, kifejezve reményét, hogy az új szerzemény jó segédereje lesz a pártnak, és segíteni fogja a sikeres választást. Jutott-e eszébe tegnap az államfőnek a 2023 májusában elmondott "számtalan, szebbnél szebb gondolat?"
Robert Fico pedig kér egy kávét. A Szlovák Nemzeti Párt esetében már megmutatkozott, hogy az csak Szlovák Nemzeti, de nem párt. A parlamentbe a jobboldali, nemzeti szcéna influenszereinek begyűjtésével tudta magát bedolgozni, akik esetében a párt iránti elköteleződés nem bizonyosan volt olyan erőteljes, mint egy pártkáder esetében. És egy részük önjáróvá is vált, erre bátorítva másokat is, hiszen ez minisztériumot érhet.
A Hlas nem tudott profitálni abból, hogy legismertebb arca államfő lett, sőt, paradox módon a pártelnök nagy győzelme pürrhoszivá vált a pártja számára. Közel egy évre elvesztette a házelnöki tisztséget, és a Smer-szakadár politikai erőt összetartani képes osztályfőnök távozását követően a párt csak sodródott. Robert Fico ezt egy ideig (kéjjel?) szemlélte, hagyva saját levükben főni a más karmestersége alatt tehetetlenné vált egykori párttársait, majd, amikor a helyzet már számára is kényelmetlenné vált, einstandolta az üveggolyókat. Egyrészt, mert megtehette. Másrészt, mert mások nem tudták megtenni.
Hogy a koalíciós szerződés újrafogalmazása, a kormány ilyetén rekonstrukciója, a többség biztosítása az ő érdeme, és a történtekért a pontot a Smer neve mellé írják be, azt még ellenlábasainak is el kell ismerni.
Robert Fico, miután Igor Matovič kezdetben szépreményű kormányát rövid úton vakvágányra tette a covid, az ellenzék számára kötelező kormányostorozásai során rendre tákolmányként szidalmazta azt. Vajon, amit most, az ő keze nyomán látunk, az micsoda?
