Pomichal Krisztián

2019. március 20., 20:01

Miért nem szurkolok a szlovák válogatottnak?

Ha nagyon spórolni szeretnék a karakterszámmal, egy „mert nem vagyok szlovák”-kal akár abba is hagyhatnám az írást. De mivel tudom, hogy sok honfitársam elutasítással vegyes értetlenkedéssel fogadná ezt az egyszerű és világos magyarázatot, kénytelen vagyok bővebb lére ereszteni a dolgot.

A folyton morzsolódó felvidéki magyarság megtartásának mikéntjéről sokat lehet vitatkozni, de az általában zabhegyezésbe hajló meddő polémiák ritkán vezetnek eredményre.

Két dologra biztosan szükség van: pénzre és szívre. Pénz hiányában csak a legkeményebbek, szív nélkül még azok sem őrzik sokáig a lángot. Nemzeti büszkeség nélkül ugyanis nincs magyar megmaradás. Sikerek nélkül meg nincs nemzeti büszkeség. Ehhez kellenek a sportsikerek (is).

A sport közösség- és nemzetalakító szerepét nem fogom ragozni, teljesen felesleges. Elég csak Zádor Ervin felrepedt szemöldökére gondolnunk, amely valahol a lyukas zászló és a Csizma-tér között foglal helyet ’56 szimbolikájában. A Balkánt felforgató szélvihar első lökésének számító 1990-es Crvena Zvezda – Dinamo Zágráb meccs előtti szurkolói balhé vagy az 1969-es hondurasi futballháború is kitűnően mutatja a fentiek igazát.

Nem igényel különösebb szociológiai hozzáértést annak belátása sem, hogy egy beolvadással, sőt sokszor beolvasztással fenyegetett kisebbség annál nehezebb helyzetben van, minél erősebb, minél sikeresebb a többségi nemzet.

A győzteshez húzás jelenségét általában a választások előtt emlegetik sokat, pedig a mindennapjainkban is ugyanez tapasztalható.

Csak figyeljék meg a májusi, szlovák rendezésű hokivébé idejére hogy felszaporodik majd az autók hátsó ablakaira cuppantott minimezek és visszapillantókra húzott szlovák címerek száma. Ráadásul nemcsak Zsolnán vagy Besztercebányán, de lent délen, a magyarlakta vidékeken is.

Bár nekem szúrja a szemem, ha Dunaszerdahelyen ilyesmit látok, azért elismerem, ezzel önmagában nincsen semmi baj. Egy lelkében erős népre ugyanis minimális hatással lenne az ilyesmi, de a sokat tépett felvidéki magyarság az nem ilyen. Nagyon nem.

Sajnos az a helyzet, hogy minden egyes szlovák sportsiker csak újabb és újabb indokot ad a könnyebb út, a beolvadás elfogadására. Hiába van rengeteg szimpatikus, klasszis teljesítményt nyújtó szlovák, vagy szlovák színekben szereplő sportoló, nem tudok örülni a győzelmeiknek, és nem csak azért, mert nem érzem azokat magaménak, nem úgy, mint néhány magát magyarnak valló politikus.

Kevés sportág van, amelynek olyan identitásmeghatározó szerepe lenne, mint a labdarúgásnak. Ha elfogadjuk ezt a tényt, rögtön más megvilágításba kerül a magyar fociba ölt töménytelen mennyiségű pénz helyzete is, bár kétségtelen, hogy a kapott teljesítmény ezzel sajnos messze nincsen arányban. Ezért olyan fontos, hogy a csütörtöki meccsen megverjük a szlovákokat, és aztán Budapesten ugyanígy. Maga az EB-szereplés, ilyen szempontból, szinte már mellékes.

Ha lebőgünk Nagyszombatban, félő, hogy egyre több itteni magyar gyerek húz majd magára Hamšík mezt Dzsudzsáké helyett. Akkor pedig megette a fene az egészet.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. június 15., szombat

„Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést hirdet, a másik pedig magyart szeretne.

Pomichal Krisztián 2019. június 15., szombat

Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott kő az egyetemes magyarságot találta el.

Molnár Judit 2019. június 14., péntek

Népszerűség, semmiért

Andrej Kiska csomagol, lejár az ötéves államfői mandátuma. A politika világa azonban megízlett neki, így legfeljebb a Grassalkovich-palotától búcsúzik.

B. Vida Júlia 2019. június 11., kedd

Beteg világ

Ez a fene nagy jólét, ami sokba kerül nekünk, elveszi tőlünk lelkünk nyugalmát.

Molnár Judit 2019. június 10., hétfő

Startvonalra kényszerítve

Hírügynökségi kacsának bizonyult, hogy az európai parlamenti választások fiaskója után a Most-Hídban szándék volt Bugár Béla eltávolítására.

Pomichal Krisztián 2019. június 08., szombat

Klímabunkók

Alig volt olyan, a brüsszeli fősodorral szembehelyezkedő párt vagy politikus, amelyik a kampánya során akárcsak egy szót is ejtett volna a klímaváltozásról.

B. Vida Júlia 2019. június 08., szombat

Élni és élni hagyni

Nem vagyunk a természet urai, még ha le is igáztuk szegényt. Csak a részei.

Száraz Dénes 2019. június 07., péntek

„Isten belájkolt”

Ezzel a címmel indít júniusban egy újabb, ki tudja, hány részes amerikai filmsorozatot az egyik magyarországi kereskedelmi tévécsatorna, a politikai ellenzékhez közelebb álló.

Kövesdi Károly 2019. június 05., szerda

A bennünk élő Trianon

Mert egyetlen történelmi döntés sem marad következmények nélkül.

Karaffa Attila 2019. június 04., kedd

Vajon mi a küldetésünk nekünk Felvidéken Trianon után?

Megmaradni magyarnak szülőföldünkön és a szív, valamint az összefogás erejével legyőzni az 1920-as trianoni határokat.

HIRDETÉS
Vélemény
Száraz Dénes: „Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést ...

Pomichal Krisztián: Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott ...

Molnár Judit: Népszerűség, semmiért

Andrej Kiska csomagol, lejár az ötéves államfői mandátuma. A politika világa azonban megízlett neki, ...