Pomichal Krisztián

2019. március 20., 20:01

Miért nem szurkolok a szlovák válogatottnak?

Ha nagyon spórolni szeretnék a karakterszámmal, egy „mert nem vagyok szlovák”-kal akár abba is hagyhatnám az írást. De mivel tudom, hogy sok honfitársam elutasítással vegyes értetlenkedéssel fogadná ezt az egyszerű és világos magyarázatot, kénytelen vagyok bővebb lére ereszteni a dolgot.

A folyton morzsolódó felvidéki magyarság megtartásának mikéntjéről sokat lehet vitatkozni, de az általában zabhegyezésbe hajló meddő polémiák ritkán vezetnek eredményre.

Két dologra biztosan szükség van: pénzre és szívre. Pénz hiányában csak a legkeményebbek, szív nélkül még azok sem őrzik sokáig a lángot. Nemzeti büszkeség nélkül ugyanis nincs magyar megmaradás. Sikerek nélkül meg nincs nemzeti büszkeség. Ehhez kellenek a sportsikerek (is).

A sport közösség- és nemzetalakító szerepét nem fogom ragozni, teljesen felesleges. Elég csak Zádor Ervin felrepedt szemöldökére gondolnunk, amely valahol a lyukas zászló és a Csizma-tér között foglal helyet ’56 szimbolikájában. A Balkánt felforgató szélvihar első lökésének számító 1990-es Crvena Zvezda – Dinamo Zágráb meccs előtti szurkolói balhé vagy az 1969-es hondurasi futballháború is kitűnően mutatja a fentiek igazát.

Nem igényel különösebb szociológiai hozzáértést annak belátása sem, hogy egy beolvadással, sőt sokszor beolvasztással fenyegetett kisebbség annál nehezebb helyzetben van, minél erősebb, minél sikeresebb a többségi nemzet.

A győzteshez húzás jelenségét általában a választások előtt emlegetik sokat, pedig a mindennapjainkban is ugyanez tapasztalható.

Csak figyeljék meg a májusi, szlovák rendezésű hokivébé idejére hogy felszaporodik majd az autók hátsó ablakaira cuppantott minimezek és visszapillantókra húzott szlovák címerek száma. Ráadásul nemcsak Zsolnán vagy Besztercebányán, de lent délen, a magyarlakta vidékeken is.

Bár nekem szúrja a szemem, ha Dunaszerdahelyen ilyesmit látok, azért elismerem, ezzel önmagában nincsen semmi baj. Egy lelkében erős népre ugyanis minimális hatással lenne az ilyesmi, de a sokat tépett felvidéki magyarság az nem ilyen. Nagyon nem.

Sajnos az a helyzet, hogy minden egyes szlovák sportsiker csak újabb és újabb indokot ad a könnyebb út, a beolvadás elfogadására. Hiába van rengeteg szimpatikus, klasszis teljesítményt nyújtó szlovák, vagy szlovák színekben szereplő sportoló, nem tudok örülni a győzelmeiknek, és nem csak azért, mert nem érzem azokat magaménak, nem úgy, mint néhány magát magyarnak valló politikus.

Kevés sportág van, amelynek olyan identitásmeghatározó szerepe lenne, mint a labdarúgásnak. Ha elfogadjuk ezt a tényt, rögtön más megvilágításba kerül a magyar fociba ölt töménytelen mennyiségű pénz helyzete is, bár kétségtelen, hogy a kapott teljesítmény ezzel sajnos messze nincsen arányban. Ezért olyan fontos, hogy a csütörtöki meccsen megverjük a szlovákokat, és aztán Budapesten ugyanígy. Maga az EB-szereplés, ilyen szempontból, szinte már mellékes.

Ha lebőgünk Nagyszombatban, félő, hogy egyre több itteni magyar gyerek húz majd magára Hamšík mezt Dzsudzsáké helyett. Akkor pedig megette a fene az egészet.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Kolek Zsolt 2019. április 16., kedd

Emléknap a vérvádak árnyékában

Az ezredforduló óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon állították fel az akkoriban Magyarországhoz tartozó Kárpátalján az első gettót.

Száraz Dénes 2019. április 16., kedd

Felvidéki bizonytalanságok

Az eredendő bűn megmarad: kvázi magyarok a magyar himnusz felvidéki tiltása ellen szavaztak! Nézzük el ezt nekik?

Pomichal Krisztián 2019. április 13., szombat

Bajszok és oroszlánok

Bizonyára volt már rátermettebb vezetése is az Egyesült Államoknak, de még egy olyan, aki ennyi munícióval szolgálna a lapkészítés és a határidők által sanyargatott egyszeri újságírónak, biztosan nem.

Száraz Dénes 2019. április 12., péntek

A Bugárnak kiosztott három pofon

Most nem értem, vagyis értem, miért van annyira felháborodva a Most-Híd, főleg Bugár Béla pártelnök azért, mert Kiska nem írta alá az állami szimbólumokról szóló törvényt!

Kolek Zsolt 2019. április 11., csütörtök

A költészet hatalma

A lírát a harmónia iránti vágyunk tartja életben. Segít megélni érzelmeinket: szeretni, gyűlölni, lelkesedni, vagy csak elbújni a mélabús sorok mögött.

Kövesdi Károly 2019. április 10., szerda

Fiaim, csak énekeljetek!

Az egész kabaréban (szomorújátékban?) a legtanulságosabb a cinkos Most-Híd vegyes tudatú hon(talan) atyáinak a magyarázkodása.

Száraz Dénes 2019. április 08., hétfő

Az EU kötelezettségszegése

Ki fogja szavatolni a biztonságot az erőszakos betelepítést követően? Az európai értékek a lakosság felhígítását követően merre kanyarodhatnak el?

Aich Péter 2019. április 07., vasárnap

Államfői gondok

Nem egyszerű feladat egy állam élén állni, s méltóképpen képviselni azt. Nem is sikerül ez mindenkinek maradéktalanul.

Agárdy Gábor 2019. április 06., szombat

Van azért igazságosság az EU-ban!

Ha jól látom a neten, egy szlovén médiatermék - a "MLADINA" - lehozott egy vitatható karikatúrát Orbán Viktorról. ..

Haják Szabó Mária 2019. április 06., szombat

A periféria a sanzölizén

A rendőrségi tiltás ellenére múlt szombaton huszadik alkalommal is az utcára vonultak a sárgamellényesek Franciaország több nagyvárosában.

Vélemény
Kolek Zsolt: Emléknap a vérvádak árnyékában

Az ezredforduló óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon ...

Száraz Dénes: Felvidéki bizonytalanságok

Az eredendő bűn megmarad: kvázi magyarok a magyar himnusz felvidéki tiltása ellen szavaztak! Nézzük el ezt nekik?

Pomichal Krisztián: Bajszok és oroszlánok

Bizonyára volt már rátermettebb vezetése is az Egyesült Államoknak, de még egy olyan, aki ennyi munícióval ...