Micsoda vasárnap!
Győzelmekkel és beszólásokkal teli! Függetlenül az aggasztó méreteket öltő járványhelyzettől örömben is, ürümben is volt részünk ezen a napon.
Szófia után labdarúgóink bevették Nándorfehérvárt is! A szerbeknek egy topolyai srác lőtte a magyarok győztes gólját, miközben ott volt a válogatottban, és jó teljesítményt nyújtott a zentai származású Nikolics Nemanja és a kragujevaci születésű Holender Filip is.
Annak idején a felvidéki származású Priskin Tamásnak köszönhetően nekünk is volt részünk hasonló örömben, amikor 2015-ben a norvégok elleni EB pótselejtezőn hatalmas gólt lőtt a norvégok hálójába.
A másik jó hír, hogy Koncz Zsófi is megnyerte a szerencsi időközi választásokat, és átvette tragikusan elhunyt édesapja örökségét! Ezzel megmaradt a Fidesz-KDNP kétharmados többsége a magyar Országgyűlésben.
„Minden szavazat számít – ha összefogunk, sikerülni fog!” – buzdított szavazásra egyik FB-os bejegyzésében Koncz Zsófia a választások napján. Szavai meghallgattatnak, legyűrte a sokpárti, elvtelen ellenzéki összemosódást.
A közösségi hálóra feltett bejegyzésre többen hozzászóltak a Felvidékről is, sok sikert kívánva a rokonszenves képviselőjelöltnek. Az egyik ilyen reagálásra viszont durva válasz érkezett a túloldalról: „otthon kívángass…”. A reakció annál inkább is meglepő, mivel nem valószínű, hogy egy Gyurcsány-szimpatizáns a választási kampány végkifejletében pont a Fidesz-jelölt oldalra látogat, bár ki tudja… Sokkal inkább elképzelhető, hogy a tudathasadásos illetőnek valami miatt nem rokonszenvesek a felvidékiek. Előfordulhat, hogy egy tátrai síelés közben a barátnője szeme láttára szerencsétlenkedve kicsúszott a drótpályás sífelvonóból, és nagyon elszégyellte magát. Esetleg meleg sört vagy hideg borovicskát szolgáltak fel neki, ami miatt elment örökre a kedve még a felvidéki magyaroktól is.
Otthon kívángass - jelentette ki ridegen, gyűlölettel teli módon, jelképesen elutasítva an bloc az egész felvidéki magyarságot! Merthogy mi Szlovákiában vagyunk otthon, ő meg Magyarországon!
Tartsuk ezt tiszteletben, és ne avatkozzunk be a magyar belpolitika történéseibe. Nem vagyunk ott adófizetők, tehetné még esetleg hozzá.
Pedig nagy tévedésben van! Mi otthon vagyunk a szülőföldünkön is, és otthon akarjuk érezni magunkat a magyar hazánkban is!
Sokat akarunk? Csak pechünk van! Nem vagyunk olyan szerencsések, mint azok az emberek, akiknek a hazájuk és a szülőföldjük egybeesik. A tájékozatlan ellenségeskedők viszont ezt nem érthetik, érezhetik!
A jó hírek mellett az egyik „pofon” odaátról, a másik pedig ideátról érkezett. Mégpedig nem is akárkitől, magától a miniszterelnöktől! A válságstáb vasárnapi ülése utáni sajtótájékoztatón, miután nyelvtanilag helytelenül állított össze egy mondatot, jópofáskodva a következővel igyekezte elsimítani a hibáját:
„Elnézést, ez magyarul volt". Tehát a hibát, a rossz mondatszerkezetet gúnyosan a magyarokkal azonosította, akik szerinte nem beszélhetik hibátlanul a szlovák nyelvet, mivel magyarok. És ő most olyan volt, mint a magyarok!
A szlovák szlengszótár szerint a magyar (pejoratív) jelentése buta, hülye, értetlen ember, akivel nem lehet szót érteni. Nem hiába van terjedőfélben a szlovák nyelvterületen az érthetetlenség szinonimájaként az a szókapcsolat, hogy „čo si, Maďar? (Mi van, magyar vagy?)
Ejnye, miniszterelnök úr! Nem kellene ezért elnézést kérni tőlünk?
