Micsoda különbség hozzáállásban és talpnyalásban!
Az is egy különbség a magyarországi és szlovákiai politikai ellenzék között, hogy hatalomra jutásuk esetében Gyurcsányéknál az amerikai szövetségesek nyitott kapukat döngetnének és a migránsok sem ütköznének komolyabb határkerítésbe. Rögtön ellepnék az országot innen-onnan, még a katonai bázisokat is. Míg hasonló esetben Ficóéknál ugyanez talán mégsem fordulna elő. Baloldalon sem egyforma tehát a helyzet!
Mint ahogy óriási különbség van ezt illetően a szlovák és magyar kormány között is! Amíg Szlovákiában a kormány és a parlament szerződésben önként elkötelezte magát az amerikaiak szlovákiai „partraszállásában”, Čaputová köztársasági elnök pedig rögtön rohant a parlamenti futár elibe, hogy már az előszobában aláírhassa a szlovák nemzetgyűlés képviselőinek a döntését.
Így aztán Szlovákiában szinte még ki sem hűltek a szovjetek katonák után a laktanyák tábori ágyai, sőt valószínű, hogy a szilácsi reptéren a mai napig kóvályognak orosz katonák, karbantartják a MIG-bombázókat, máris csomagolhatnak az amerikai katonák, hogy elfoglalják a szlovákiai szállásaikat.
Ugyanakkor Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter kijelentette az Euronewsnak adott interjújában, hogy nem jöhetnek amerikai NATO-katonák Magyarországra, mivel
„már vannak NATO-csapatok az ország területén: a magyar honvédség és a magyar fegyveres erők.”
Joggal merül fel a kérdés, hogy megfelelő nagyságúrendű szlovák honvédség és szlovák fegyveres erők hiányában nem lett volna-e egyszerűbb és célszerűbb Szlovákia védelmének biztosítására áthívni a szomszédból magyar NATO-csapatokat, mint a távoli Amerikából. A magyar szárazföldi erők Komáromnál vagy Rajkánál pár perc alatt átkeltek volna a határon (van már gyakorlatuk 68-ból), a légi erők gépei pedig percek alatt elérték volna a szilácsi reptérre. Nem is lett volna szükségük kvártélyra és kosztra, jöttek-mentek volna szükség esetén, de akár az amerikaiakhoz hasonlóan hosszabb ideig is itt maradhattak volna.
Mert ugye, nem mindegy, hogy hova valósi a katona, ha NATO-s? Szlovákiában egyáltalán nem!
Elég csak arra gondolnunk, hogy az ukrán-orosz konfliktus kapcsán a közelmúltban egy állítólag magyar származású főszerkesztő által irányított szlovák lap (Sme) játszott el azzal a béna gondolattal, hogy mi lenne, ha Magyarország megtámadná Szlovákiát területi igényeinek kiélése érdekében. Valószínű, hogy a tollat ragadó firkász ugyanúgy jár át Magyarországra olcsóbb élelmiszert és olcsóbb üzemanyagot vásárolni, mint a többi „hejszlovák”, mégis neki pont ez jutott az eszébe, mert esetleg kikosarazhatta valamikor egy felvidéki magyar lány, vagy az éjjel csúnyát álmodott. magyar harckocsikról. Talán még nem volt katona a Varsói szerződés ideje alatt, és az EU, valamint Schengen neki egyet jelent a mindenható brüsszeli apparátussal, a V-4-ek Orbán miatt pedig számára egy olyan bűnszövetkezetet, amelyet gyorsan el kell hagyni.
Szlovákiában azért van nagyon fura helyzet, mert ugyanúgy, mint a kormányban (SaS, Za ľudí), az ellenzékben is vannak nemzetellenes liberális erők (Progresszív Szlovákia), ahonnan Čaputová köztársasági elnök is „származik”. És ha ezek egyszer összefognak, jaj lesz ennek a hánykolódó, ide-oda sodródó kis országnak!
Amíg a pánszlávizmus járta be az országot, addig Moszkvához dörgölőztek ezerrel, amikor pedig Brüsszel igyekezik mindent irányítani, akkor pedig hajrá nyugat, mindent bele Amerika, hajrá Európai Egyesült Államok!
A nemzetállami meccset ők már a maguk módján lejátszották 1993.január 1-jével, most már jöhet, aminek jönnie kell. Ha az amerikaiak, akkor azok, csak a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!
