2018. április 18., 10:13

Mi lesz veled magyar gyerek?

Tavasz van.  Az új kezdetek, a virágzás, a kerti munkálatok kezdetének és a kisgyermekek iskolába való beíratásának ideje. Magyarok vagyunk a Felvidéken, a Mátyusföldön. Őseink örökében ilyentájt már túrjuk a jó anyaföldet a termés reményében. Hiába kapható minden a boltban, vagy akár a piacon, az mégiscsak „idegenbű gyütt”. A hazai, az hazai, azt az anyaföld adta.

magyar iskolások

Jól viselt „parasztleányként”, nagyot sóhajtva, túlpörgetett gondolatokba mélyedve, amolyan harmadik műszakként élesztgetem azt a bizonyos kertet. Színmagyar óvodás korú „lánkánk” a szomszéd kerítésére mászva kiabál a szlovák néninek: ajoooj, ajoooj, dobjí den. Tudja, hogy így kell „lovákul” köszönni. A néni magyarázni kezd neki, megmutatja a cicát, a kutyát, megdícséri a gyereket, szlovákul. Az érdeklődve hallgatja és reagál is, magyarul.

Szülőként itt indulnak meg a gondolataim. Magyar a gyerek, a szülei, nagyszülei és felmenői is magyarok. Nem tanítottuk szlovákul tudatosan soha. Hiba volt? Lehet. Mi így döntöttünk, nem tartottuk indokoltnak, sem szükségesnek. Hangsúlyozom, mi, a szülei döntöttünk úgy, hogy magyar hagyományokban nevelkedjen a gyerek, hogy a népdalokat, népi mondókákat a Ringató foglalkozásokon és magyar óvodában tanulja, hogy aztán anyanyelvi iskolába járjon, amelynek segítségével majd  együtt küzdünk meg az államnyelv hétfejű sárkányával.

Az anyjaként szeretném, ha nem maradna ki az életéből a magyar irodalom, hogy megismerje János vitézt, Toldit. Szeretném, ha bebarangolná majd a magyar történelem berkeit és hogy az anyanyelvén ismerje meg más tudományok titkait. Emellett, amikor eljön az ideje, nagy örömmel tanítgatom majd az államnyelven is. Bizton állítom, nem szúrok ki vele, az élet fogja megtanítani mindenre, amire szüksége lesz. Szlovákul is megtanul majd, lehet a homokozóban, lehet az első szerelem miatt, lehet majd szakmai kényszerből, de ha szüksége lesz rá, tudni fogja. Mert ember, és mint olyannak alkalmazkodnia kell a körülményeihez.

A gyerek elmélyülten játszik, túrja az anyaföldet és énekelget – anyanyelven. Az iskolai beíratások kapcsán gyakran gondolkodom mostanában azon, vajon miért íratnak a szülők színmagyar gyerekeket szlovák iskolába, vagy bármilyen anyanyelvű gyereket, más nyelvű iskolába. Szívesen megkérdezném tőlük, de nem merem. Úgyis csak sablonos válasz jön: „hát, jobban fog érvényesülni”. Vajon mit értenek érvényesülés alatt? Körbenézek, magunkra gondolok, magyar iskolákat végzett rokonokra, barátokra, ismerősökre. Valahogy nincs olyan érzésem, hogy nem érvényesültünk volna, sőt inkább nagy előnyöket látok – több nyelven is tudunk gondolkodni, asszociálni, játszi könnyedséggel váltunk nyelvet a világ több országában.

Elképzelem a színmagyar gyerek napjait egy szlovák intézményben, idegen közegben, ahol nincsenek tündérek, nincsenek csigabigák és bocibocik, ahol ő csak „birkaiskolában”érzi magát.

Összeszorul a szívem, kiver a víz. Mit élhet át egy kis hatéves lélek, mikor semmit és senkit nem ért maga körül. Mikor nem tud megfelelően reagálni, hiába olyan lelkes. Mikor rövidesen abszolút demotiválttá válik a teljes sikertelenségtől, amire őt a sajátjai ítélték. Mikor nem kap dícsérő szót, és ha kap is, sokáig nem érti azt. Mikor barátokra vágyó kis szívét minden nap kiközösítik és nem játszanak vele, mert nincs közös nyelv, mert a csemete „idegenbű gyütt”. És tudjuk, hogy a világ leggonoszabb kis lénye az őszinte gyerek. Mit él át a kicsi egész nap arra gondolva, mikor jön már érte valaki és szabadítja ki, viszi haza és nem kell visszajönnie soha többet. Nyilván egy idő után alkalmazkodik, megkeményedik és felzárkózik, de jön a kérdés: miért kell ennek kitenni bárkit is, ha nem muszáj? Vajon milyen érzéseket táplál majd a gyerek a szülő iránt ezentúl?

Felnőttként is tudjuk, milyen borzasztóan nehéz új közegben bizonyítani, érvényesülni, építkezni... Nosza próbáljuk csak ki ezt egy olyan munkahelyen, ahol kizárólag kínaiul beszélnek. Valószínűleg lenne pár izzasztó évünk, majd jó sok alkalmi látogatásunk a pszichológusnál.

Nyilván más a helyzet azokban az esetekben, mikor a szülő szinte már születéstől fogva tudatosan készíti fel a gyereket a másnyelvű közegre is.

A téma mindenesetre érzékeny és tabuizált, mindenki döntésének megvan az oka, de a felelősségvállalás a miénk, szülőké és nem könnyű a lecke, ami fel van adva, sem szlovákul, sem magyarul. Továbbra is azt gondolom, ha kitermelhetjük a hazait, termeljük – még akkor is, ha az százszoros erőfeszítésbe kerül. Mert a hazai, az hazai, azt az anyaföld adta. Az anyanyelv, az anyanyelv – azt az anya adta.

Megosztás
Címkék