Mi lesz Taraba medvéivel?
Tomáš Taraba valószínűleg nem unatkozik mostanság. A környezetvédelmi miniszter nem csupán a szélerőműparkok kapcsán került célkeresztbe - mellyel kapcsolatban a Magyar Szövetség is kifejtette a véleményét - de újfent aktuálissá vált a medvekérdés. Ez a téma évek óta jelen van a szlovákiai közéletben, megoldást azonban láthatóan nem sikerül találni rá. Vajon Taraba megtesz-e mindent, hogy megoldja ezt a problémát? Talán. Egyáltalán felelősségre vonható a tárca vezetője ennek kapcsán? Naná!
Mindig is közel álltam a természethez, vonzottak az erdők, a hegyek, többnyire a nyári kirándulásokat is – a tengerpart helyett – a hegyekben töltöttem. Nem volt ez másképp az elmúlt években sem, és hiába figyelmeztettek, hogy korántsem biztonságos egyedül túrázni a sűrű erdőben, a kalandvágy valahogy mindig felülkerekedett az elővigyázatosságon.
Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy az óvva intő szavaknak lehet valóságalapjuk. Volt olyan időszak, amikor havonta történtek medvetámadások, melyek olykor tragédiával végződtek. Láthatóan Szlovákiában továbbra sem sikerül kezelni ezt a problémát, így a medvék tartósan gondot okoznak. Hallottunk már rengeteg „kiváló” ötletet, melyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött nagy reményeket.
A legújabb „forradalmi terv” 350 medve kilövése. Arról természetesen nincs konkrét információ, hogy milyen szempontok alapján választanák ki a medvéket. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy hím-, nőstény-, bocsokat nevelő anyamedvéket, vagy öreg, beteg példányokat likvidálnának. A problémát sokszor a kölykeiket védelmező anyamedvék jelentik, a populáció egyensúlyát azonban ezen példányok határozzák meg, így nem lenne bölcs döntés az anyamedvék kilövése, ennek ugyanis visszafordíthatatlan következményei lennének.
Amennyiben Taraba mindenképp „lövöldözni” szeretne, átgondolt stratégia alapján kellene ezt tenni, és elsősorban a problémás egyedeket kellene célpontba venni. Ide sorolhatóak többek között a sérült vagy idősebb egyedek, de a fiatal, kíváncsi példányok is ebbe a kategóriába tartoznak, melyek a könnyen szerzett táplálék reményében előszeretettel keresik fel a településeken található szemétlerakatokat.
A medvék és az emberek közötti konfliktusok sokszor ilyen szituációból adódnak, tehát érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy miként lehetne elzárni a szemétkukákat a medvék elől. A témával kapcsolatban mindenki rendkívül „okos”, ennek ellenére érdemi megoldást továbbra sem sikerült kiokoskodni. Taraba szerint a lakosokat fel kellene világosítani, hogy miként viselkedjenek az olyan szituációban, ha medvével találják szembe magukat.
Ezt a kijelentést megmosolyogtam. Az internet világában számos forrásból tájékozódhatunk arról, miként kellene viselkednünk egy ilyen szituációban. Élőben azonban teljesen más a helyzet. Tudom, mivel egy vadász ismerősöm nemrégiben részese volt egy ijesztő találkozásnak, és ahogy ő fogalmazott: „az eset után alsónadrágot kellett cserélnem”. És ő egy vadász, akit valószínűleg felvilágosítottak, hogy miként kellene eljárnia egy ilyen helyzetben, vagyis tisztában van a kockázati tényezőkkel...
Visszatérve a medvék kilövéséhez, Taraba döntése nem hozott osztatlan sikert. Az európai szakértők – akik között zoológusok, ökológusok és tudósok vannak – egyenesen a ragadozók tömeges kilövésének leállítására szólították fel a tárca vezetőjét. Egyelőre 350 medve kilövésére adtak engedélyt, de a környezetvédelmi miniszter szerint az sincs kizárva, hogy jövőre tovább emelhetik a kvótát.
Azt ugyan nem lehet elvitatni Tarabától, hogy ne tenne meg mindent a tartós megoldás kiokoskodására. Legutóbb például egy olyan ötlettel állt elő, hogy drónokat vetne be, hogy feltérképezzék a medveállományt. Valóban szükség lenne az állomány pontos meghatározására, mivel még ezzel kapcsolatban sincsenek releváns adatok.
Egyáltalán, hogy akarunk megoldást találni a problémára, ha még azt sem tudjuk, hány medve él Szlovákiában?
Aki kicsit is jártas a szlovákiai közéletben, korábban már biztosan hallott arról, hogy Rudolf Huliaknak Taraba pozíciójára fájt a foga, végül azonban az idegenforgalmi és sportminiszteri poszttal kénytelen volt beérni. Az valószínűleg már nem derül ki, hogy Huliak miként tudta volna kezelni a medvemizériát, azt viszont nem tartom kizártnak, hogy Tarabánál hatásosabb módszereket eszközölt volna ki.
