2020. július 20., 08:40

Mi legyen a pozsonyi Slovannal?

Egyszóval Igor Matovič újfent beleszellentett a simalisztbe, és kimondta, a szlovák államon nem fog semmilyen oligarcha élősködni, tehát az állam nem fogja megvásárolni a múlt évben átadott szlovák nemzet stadionját potom 91 millióért, sőt a Slovan tulajdonosától visszaköveteli azt a 27 millió eurót, amit az építés folyamán támogatásként kaptak. Nos, erre mit mondhat egy elvetemült DAC-szurkoló? Úgy kell a Slovannak! Másrészt azért arra is legyünk tekintettel, hogy az ógellei származású klubtulaj, Ivan Kmotrík bír némi magyar gyökerekkel, legalábbis a Nemzeti Sportnak magyarul adott interjút.

Szóval a történet sok szálon fut, és érthető, hogy a kormányfőnek valamit végre hasítania kellett, legalább egy oligarchát pellengérre kellett állítania. A szándéka üdvös, hisz ki szereti a gazdag embereket, de azért talán a szlovák nemzet nagy része, és vele az itt élő DAC-szurkolók is szeretik a focit, és esetleg nem ártana, ha az országnak volna egy olyan stadionja, ahol a nemzetközi mérkőzéseket lejátszhatnák. Persze Kmotrík Ivánék nem álmodtak nagyot, hiszen csupán egyharmad annyi néző fér ide, mint mondjuk a Puskásban.

Tehát beindult a kormányzati gőzhenger, jogászok garmada vizsgálta a szerződéseket, és mindenféle szép dolgokat kimutattak, olyat, hogy akár az építtető meghurcolható különböző visszaélések vádjával.

Nem firtatom tanult ügyvédek szakértelmét, mert a papír és a paragrafus sok mindent elbír, de azért halkan megjegyezném Kmotrík Iván érvét, hogy a stadiont a nyolcadik legjobbnak minősítették a világon, és az ülőhelyekre átszámolva egy Fülöp-szigeteki után a második legolcsóbbnak. Ebből kiindulva talán akkora lopások mégsem történhettek a stadion építésekor.

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy miért is védem Kmotrík Iván oligarchát, leszögezem: nem ismerem az úriembert, soha nem találkoztam vele. Egy olyan üzletembernek tartom, aki megpróbál minden lehetőséget kihasználni, és a róla szóló hírek nem mindig voltak pozitívak. Ebben az esetben viszont szélsőséges DAC-szurkolóként szeretném megvédeni, hiszen egy nemzet stadionját építette meg. Persze megértem, hogy oligarchaként jó áldozat lehet a kormánynak, de azért mégis letett az asztalra valamit.

Közgazdász szemmel sem értem a kormány hozzáállását. Megértem, hogy a kormány nem szereti a focit, a pórnép olcsó szórakozásának tartják, azért talán egy stadion megépítése mégiscsak ad valamit az ország vagyonához, ha már a büszkeségét nem is tartjuk fontosnak. Nem kívánok számviteli elemzésbe bocsátkozni, ráhagyatkozom Kubatov Gábor, a Fradi elnökének egyik interjújára, ahol elmondta, hogy a stadionépítés költségeinek 40 százaléka egyenesen visszamegy az államkasszába, ÁFA és különböző járulékok formájában.

Innentől viszont érdekes Igor Matovič álláspontja. Esetleg megkérdezném, hogy milyen alapon veszi majd elő bármely klubtulajdonost, ha minimális támogatást sem akarja megadni. Ismertek a DAC-stadion építésének számai, a zsíros szlovák állami hozzájárulás is messze alatta marad annak az összegnek, amit az építés folyamán befizettek a költségvetésbe.

Persze ennek a kormánynak a foci nem lényeges.  Felvidéki magyarként nem akarok szószólója lenni a szlovák nemzeti büszkeségnek, amelynek napjainkban egyik fontos eleme lehetne a fociban elért sikerek. Ha ezt egy kormányfő nem ismeri fel, nos, annak megkérdőjelezném alkalmasságát.

Nem tudom, ebből a helyzetből mi lehet a megoldás, talán egy hosszú pereskedés. Bár azért látnék egy érdekes megoldást. Kmotrík Ivánnak azt tudnám tanácsolni, hogy ha már úgyis ő fizette a nemzet stadionját, amire a szlovák államnak láthatóan nincs szüksége, mi volna, ha egy egyszerű kijelentéssel visszacsatolná a magyar – maradjunk egyelőre, annyiban, hogy – ligához. Visszatérne a 110-130 éves pozsonyi múlthoz, és a klubot átnevezné. Mondjuk lehetne:

Pozsonyi Torna Egylet (PTE), amely a mai Szlovákia területének legrégibb sportegyesülete. 1880-ban alakult, és 1889-ben jött létre futballszakosztálya, vagy Pozsonyi Újvárosi Labdarúgó Egyesület (PULE) – amely 1906-ban alakult, és 1918 után kényszerűen a Bratislavai Újvárosi Labdarúgó Egyesület (BULE) nevet vette fel. De lehetne Terézvárosi Futball Club (TFC) – amely 1907-ben alakult Pozsonyban, minek egyik alapító tagja a híres borkereskedő család sarja, Palugyai Antal volt. 1918 után a Donaustadt Sport Club (DSC) nevet vette fel.

Lehetőségként ott van a Pozsonyi Magántisztviselők Torna Köre (PMTK) – amely 1911-ben alakult. Vagy a Törekvés SC, amely 1912-ben alakult Pozsonyban. Talán a Makkabea Sport Club névfelvételét mellőzném tekintettel a jelenlegi szurkolótáborukra. A végére hagytam a Pozsonyi Atlétikai Clubot (PAC) illetve a Pozsonyi Egyetemi Atlétikai Clubot (PEAC) amely egyesület 1912-ben létesült pozsonyi Erzsébet Egyetem hallgatóinak több szakosztályból.

Megosztás
Címkék