Merre van karácsony fehérsége?
A focin és a politikán kívül az időjárás az, amiről mindenkinek van véleménye, mindenki kicsit ért hozzá. Hiszen labdába már mindenki rúgott, a politika változásait a saját bőrünkön érezzük, az időjárás előjelzéseit pedig számos népi hiedelem mellett a saját porcikáink is jelzik. Mondhatjuk, hogy a térségünkben élő emberek többsége foci-, politika- és meteorológiaszakértő.
Persze vannak, akik arra sem emlékeznek, hogy milyen idő volt két hete, de akadnak olyanok is, akiknek meteorológusokat megdöbbentő statisztika van a fejükben több évre, évtizedre visszamenőleg.
Karácsony előtt a legizgalmasabb időjóslási kérdés, hogy lesz-e fehér karácsony, illetve mennyire lesz fehér. Pár évvel visszatekintve a karácsonyi hóhullásokra, azt mutatja a statisztika, hogy a kilencvenes években kétszer is – 1993-ban és 1995-ben – előfordult, hogy a december elején lehullott több mint fél méter vastagságú hó karácsonyra elolvadt, viszont három alkalommal ennek ellenére is havas volt a táj december 24. és 26. között: 1994-ben 1-2 centiméter, 1996-ban mintegy 15 centiméter, 1998-ban pedig 5 centiméter hóról szólnak a feljegyzések.
A kétezres években szintén háromszor – 2001-ben 12 centiméter, 2002-ben 2-4 centiméter, 2007-ben 7-10 centiméter – hó hullott le karácsonykor, ám azóta fehér karácsonyra nem volt példa (2011-ben és 2012-ben csak mutatóban volt némi hó). Az előjelzések azt mutatják, hogy egy tavaszt idéző, adventi hét után idén is csak esőre számíthatunk csapadékként az ünnepek alatt.
De ne legyünk szomorúak, hiszen mit szóljanak akkor például az ausztrálok, akiknek a karácsonyi időszak a nyár kellős közepére esik, de ugyanúgy megünneplik, mint a világ bármely más részén. Szenteste is hasonló a vacsorájuk, mint más országokban. De a karácsonyi vacsora náluk legtöbb esetben egy fürdőruhás, nagy közös pikniket jelent a tengerparton, vagy egy hangulatos sütögetést otthon, meghitt családi körben. Csak megmosolyoghatják a mi hó utáni sóvárgásunkat, fagyos előkészületeinket.
Mi viszont olyannyira várjuk a friss havat, hogy amikor megjön, hirtelen nem tudunk vele mit kezdeni. A pár hete lehullott idei első hó is komoly akadályokat jelentett a közúti és vasúti közlekedésben. A vádakat visszautasítóan minden illetékes szerv jelezte, hogy felkészült a télre, csak az a fránya hó, azzal talán nem számoltak.
Ha nem lesz idén se fehér karácsonyunk, legyen legalább a szívünkben az! Tudjuk, hogy a hosszú adventi várakozást és készülődést csak rövid, nem egész háromnapos karácsonyi ünnep követi. Olyan fájdalmasan gyorsan elröppen a karácsony, hogy mire észbe kapunk, már csak a kiszáradt bejgli-végek, kettévált pogácsamaradványok, szőnyegbe fúródott fenyőtüskék és az ajándékcsere végett becsessé várt árcédulák és számlák emlékeztetnek rá.
Ripsz-ropsz elillan karácsony, szinte alig jut idő a nagy sütés-főzésben körbe ülnie a családnak az ebédlőasztalt. Még karácsonykor se tudunk beszélgetni – hangzik el sok helyen a sopánkodás! Természetesen a karácsonyi hangulat egész más, semmivel sem pótolható, mégis igaz lehet az a megállapítás, hogy azokban a családokban, melyekben gyakrabban tudnak időt szakítani év közben is az együttlétekre, beszélgetésekre, sokkal hosszabbnak tűnnek a karácsonyi ünnepek is, nyugodtabban élik át őket a családtagok, és nem rettegnek attól, hogy villámgyorsan elmúlnak, hiszen évközben is sok apró „karácsonnyal” ajándékozzák meg egymást!
Fehérré és tisztává pedig nem is a hó varázsolja a karácsonyt, sem Ausztráliában, sem a térségünkben, hanem a szeretet, tisztelet és egymásra figyelés. Kedves barátom, érsekújvári ferences atyánk szokta volt bölcsen mondogatni, hogy ne is kívánjunk egymásnak kellemes karácsonyt, mert kellemes inkább a lábvíz lehet. De lehet szeretetteljes, kegyeletteljes és természetesen boldog is az év legszebb ünnepe!
