Mentsük meg magunkat!
A lévai gimnázium ügye sokakat gondolkodásra késztetett. Egy végvárat veszíthetünk. Olyan helyen zárhat be a gimnázium, ahol vészesen fogy a magyarság és ezzel együtt a levegő meg a lehetőségek az ott élő még magyarok körül. S a gimnáziumok, mint mindig, még most is a szellemiséget képviselik, olyan helyek, ahol a tudás mellett egyenes gerincet, magyarságtudatot is „kapnak” a diákok.
Oktatási szakértők ugyanakkor már évek óta arra figyelmeztetnek, túl sok a kis diáklétszámú gimnáziumunk. Ez pedig néhány éven belül azok bezárását jelentheti. Mint ahogy láthattuk is a tornaljai és a nagymegyeri gimnázium esetén. Nincs mese, ha nincs diák, nincs iskola sem. Hiába van pénz és akarat, ha nincs, aki megkezdje az első évfolyamot, akkor az az intézmény halálra van ítélve. Elmúltak azok a szép idők, amikor a párhuzamos osztályokban is 30 körüli létszámban folyt az oktatás.
Nem ülhetünk ölbe tett kézzel és várhatjuk, mi jöhet még, hány kis létszámú iskolánk ajtajára kerül lakat. Újra kell gondolnunk oktatási rendszerünket. Ami 30-50 éve még működött, az mára felejtős. A legfőbb ok a demográfiai helyzet drasztikus változása. Sokkal kevesebb gyermek születik napjainkban, mint a rendszerváltozást megelőző évtizedekben. S még a kevésből sem mindenki kerül magyar iskolába.
Csak Nyitra megyében az utóbbi nagyjából két évtizedben 40 százalékkal csökkent a kilencedikesek száma, a középiskolák és gimnáziumok szinte versenyt futnak, hogy elegendő diákot toborozzanak. De a Felvidék más régióiban sem rózsásabb a helyzet.
A számokkal nehéz mit kezdeni. Ahol már kevesen vagyunk, a peremvidékeken, a vegyesen lakott területeken megoldás lehet az iskolaközpont, ahol az óvodától kezdve egészen a középiskoláig tanulhatnak magyarul gyermekeink. Egy-egy ilyen iskolaközpont a kislétszámú gimnáziumok túlélését is jelentheti. Lassan elfogynak középiskoláink is, azok megmentése és hatékony működtetése szintén sürgető feladat.
Némi bizakodásra ad okot, hogy az óvodákban létszámnövekedés tapasztalható, de hogy ez miként fog lecsapódni az iskolások számában, arra még, úgy tűnik, várnunk kell. Csodára azonban nem számíthatunk. Mert a csoda bennünk, jobban mondva fiataljainkban van. Elsősorban ők azok, akik megmenthetik és felduzzazthatják oktatási intézményeink létszámát.
Azzal, hogy bátran vállalják a nagycsaládot, ahol a gyermek igazi érték. Egykézéssel csak elsiratni tudjuk iskoláinkat, 3-4 gyermek vállalásával viszont tovább élhetnek és talán még fel is virágozhatnak.
fotó: Somogyi Szilárd
