Ment-e a szellentésadó által a világ elébb?

A szinonimaszótárban a következőket találjuk: farlehellet, seggszeleplehellet, popószó, ánuszgőz, hátványgáz, űrgyűrűfütty, lyukszusz, gyomorrotty, selyemsutty, alfarhang, puki, bélszél, szellentés, bélgáz, fing, végbélfütty, pú, durrantás, rotyi, segglehellet, bélhang, végbélböffentés, seggszó, picsafüst, farszél. Lehet válogatni ízlés szerint. Ám bármi legyen is a neve, a szellentés szellentés lesz továbbra is, akár homo sapienstől, akár tehéntől, kecskétől, akár más emlőstől származik.

Nem is lenne ezzel semmi gond, ha néhány hülye klímaaktivista nem találta volna ki, hogy foglalkozni kell az aggasztó jelenséggel, hiszen a földi élet fenntarthatóságát, a jövő generációk életét csak úgy tudjuk megmenteni, ha visszatartjuk.

Minapi hír, hogy Új-Zélandon egyre idegesebben tüntetnek a gazdák, mert a kormány megadóztatná a gazdaságokban tartott haszonállatok okozta üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ötmillió lakosú országban tízmillió tehén és huszonöt millió juh van (ez összesen negyvenmillió potenciális szellentő), ezért a kormány úgy gondolta, 2025-től fizessenek fingadót a farmerek.

Megy-é előbbre a világ a fingadó által? Mert ha igazuk lenne ezeknek az elmeháborodottaknak, akkor az lenne a logikus, ha csökkentenék az állati szellentés szaporaságát és mennyiségét, hogy kevesebb gáz jusson a Föld légkörébe. Ezzel mindössze az a probléma, hogy a tehénre kivetett adóval nem lesz kevesebb és illatosabb az adott melléktermék. Annak mennyisége csak akkor csökken, ha lemészároljuk a teheneket. Az új-zélandi kormány a remek ötlettel csak azt éri el, hogy a kivetett adóval egyenes arányban nőnek a gazdák költségei, ami beleépül a marhahús árába, és végső soron a fogyasztók fizetnek majd többet a hús kilójáért és a tej literjéért. Vagyis a szemforgató kormány ötlete semmi mást nem fog eredményezni, mint hogy mélyebben belenyúlnak az emberek zsebébe.

Nem röhög! Óriási, korszakos kérdés ez!

A sosem tapasztalt recesszió és az egyre eszkalálódó európai háború szörnyű drámájában, amelyben egy kontinens fog tönkre menni, semmi sem lehet fontosabb a tehénfing megadóztatásánál! És mi még azt hittük, hogy az európai uniós törvényhozók hülye ötleteit, az Unió félmilliárd lakóját megnyomorító fényességes menetelés csinnadrattáját nem lehet felülmúlni. Dehogynem! Igaz, az új-zélandi törvényhozók nyilván hatástanulmányt is készíttettek, és kiszámolták, mennyi az annyi. Nem kapkodták el, mint Ursuláék az orosz szankciókat.

Hiányérzetem mindössze abból fakad, hogy a legnagyobb szakértőt valószínűleg senki sem kérdezte. Pedig kikérhették volna az árnyékkapkodó, demens öregember véleményét is, aki jelenleg a legnagyobb világhatalom elnökének szerepében eregeti a galambokat, vajon neki mi a véleménye erről?

De komolyra fordítva a szót: igazából arról van szó, hogy az új-zélandi kormány igérete szerint 2050-re karbonsemlegessé válik ez a gyönyörű ország (vagyis nem bocsát ki mérgező gázokat). Ezért kell a tízmillió szarvasmarha és a huszonöt millió juh után adót fizetni. Igaz, ha ebben valaki megtalálja a logikát, az illetőt bízvást jelölhetjük közgazdasági Nobel-díjra. Sőt Nobel-Békedíjra. Csak azon csodálkozom, hogy a mindig innovatív Európai Unió honatyái és honanyái nem kapták fel a fejüket, és nem haraptak rá az ötletre. Pedig milyen szépen lehetne szónokolni a brüsszeli pulpituson: Fingadóval a világbékéért! Fingársapkát az orosz vöröshúsra! Az ukrán demokrácia az orosz fingadó függvénye!

Lehet, hogy csak türelmetlen vagyok, és a háttérben már lázasan dolgoznak a lobbisták. Ott zsizseregnek és pusmognak a folyosókon, a szalonok legeldugottabb rejtekében. Talán csak Greta Thunberg szakvéleményére várnak, aztán beülnek mind a 400 magánrepülőbe, és összegyűlnek Új-Zélandon (mint legutóbb Skóciában) klímakonferenciát tartani.