Mennyire történelmi jelentőségű az első férfi szinkronúszó aranyérem?
A spanyol Fernando Diaz Del Rio Soto nyerte a férfi szinkronúszók egyéni technikai versenyét a fukuokai vizes világbajnokságon. A szaksajtó szerint a húszéves sportoló ezzel történelmet írt, ugyanis ebben a sportágban első alkalommal avattak egyéni férfi világbajnokot. A második helyen amerikai, a harmadikon a kazah versenyző végzett.
Vegyespárosok már indulhattak a legutóbbi vizes világbajnokságokon, az még talán haggyán, hiszen a páros női tagja elviszi a prímet, rá figyelünk, amikor a vízből imitt-amott felbukkanva akrobatikus mutatványokat képes bemutatni. Egy víztánc olyan, mint a műkorcsolyázásban a jégtánc, vagy egy táncakrobatikához hasonlítható vízi akrobatika. Eddigi tudomásunk szerint a szinkronúszás kimondottan egy női sportág, annak hittük, amelyben a bemutatott versenyszám nehézségi fokozata mellett a kecsesség, a szépség és a harmónia az értékelendő, a pontozandó.
Legalábbis eddig így gondoltuk. Még a sportág neve is női szinkronúszás volt egykoron, kizárva belőle az erősebb nemet.
Pár éve még döbbenetet okozott volna egy vízben magát mutogató, és zenére szólóban ringatózó, tekeredő férfitest, egy víz alól néha megjelenő, aztán újra elsüllyedő fecskealsó, mindenesetre a jövőben fura színfoltja lehet majd az olimpiai versenyeknek is. Az viszont nem valószínű, hogy a férfi szinkronúszásból tömegsport lesz, idővel annyira elterjed majd a világon, hogy a többi vizes sportágat kiszorítja a medencéből. Az sem biztos, hogy a mi szeretnél lenni, ha egy kicsit nagyobb leszel kérdésre leggyakrabban azt a választ kapjuk majd egy medence szélén ácsorgó kisgyerektől, hogy férfi szinkronúszó, mert az annyira izgalmas. Azzal sem kell számolnunk a közeljövőben, hogy a kiöregedett kétméteres vízipólós hústorony férfiak hirtelen sportágat váltva szinkronúszók lesznek.
Egy teljesen más téma a transznemű álsportolók megjelenése a világversenyeken. Ott van például a tokiói olimpia legmegosztóbb személyisége, a női súlyemelők + 87 kilogrammos súlycsoportjában versenyző új-zélandi Laurel Hubbard, aki eredetileg férfinek született, de aztán nővé operáltatta magát, így lett az olimpiák történetének első hivatalos transznemű sportolója. Úgy vélhette, hogy a férfiak között nincs esélye, ezért próbálkozott a hölgyek között. Azokban a sportágakban, amelyekben a fizikum dominál, gyakran előfordul, hogy a nők között rejtőzködnek el eredeti férfiak.
Vele szinte egyidőben volt a cseheknek egy másik „könnyűatlétája” is, a már nyugdíjas Jarmila Kratochvílová, akinek 800 méteres női sífutásban 40 évvel ezelőtt elért világcsúcsát (1:53,28) eddig egy nőnek sem sikerült túlszárnyalnia, de férfiak is nyertek komoly versenyeket ennél rosszabb időeredményekkel. A kételkedők szerint Hubbardnak Tokióban tisztességtelen előnye volt női riválisaival szemben súlyemelésben, mivel férfiként születve erősebb fizikummal rendelkezik. Fabrizio Petrillo olasz transzszexuális atléta, aki 2020 óta Valentina néven versenyez női kategóriákban a napokban harmadik lett 400 méteres síkfutásban a párizsi paraatlétikai világbajnokságon. A sportvilág is megbolondult?
Melyik sportágban lehetnek még rejtett lehetőségek a másik nem előretörésének? A nők már szinte minden sportágban ott vannak, a szinkronúszást követően talán várható lesz valamikor a férfiak megjelenése esetleg ritmikus sportgimnasztikában is.
Egy buzogányos vagy szalaggyakorlatos férfi bizonyára megremegteti majd a női szíveket… Szertornában pedig a gerendára pattanó férfi, vagy a gyűrűn himbálózó lányok követelhetnek indulást a világversenyeken.
Fernando Diaz Del Rio Soto a (női) szinkronúszás első férfi világbajnoka tehát történelmet írt a maga nemében. Lehet persze annak nevezni, mert ami első alkalommal történik, az az adott sportág történelemének kezdetét jelenti. De hogy mennyire történelmi jelentőségű esemény a férfi szinkronúszás betörése, az már más lapra tartozik.
