Mennyei Csemadok elnökségi ülés
A felvidéki magyar közélet egykori jeles képviselői Szent István királyunk ünnepe környékén letekintettek az égből, és arra a következtetésre jutottak, hogy tenni kellene végre valamit odafent, hogy idelent nemzetrészünk visszataláljon a gyökereihez.
Mégpedig szervezett körülmények között! Ezzel a céllal hívta össze magát a Csemadok mennyei elnöksége: a három elnök: Dobos László, Bajnok István, Bauer Győző és a három főtitkár: Szabó Rezső, Sidó Zoltán, valamint Neszméri Sándor. Felhőszakadás miatt Bajnok tízperces késéssel érkezett meg Komáromból, a többiek kicsit szemrehányóan néztek rá.
Ez a kis késés megbocsájtható, hiszen
– védekezett a késésben vétkes. Majd az elnöklő Dobos László ismertette a napirendi pontokat:
- A gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély (gombaszögi piknik) értékelése
- Az anyanyelv és államnyelv (v)iszonya egy államtitkári olvasatban
- Felkészülés a következő népszámlálásra, hogy számunkra ne legyen az utolsó
- Felvidéki magyar nemzeti öntudat liberális és szlovák szorításban
Gondolkodjunk józanul, cselekedjünk következetesen, szólt hozzá a napirendi pontokhoz Szabó Rezső: nemhogy egy emberöltő, de még az örökkévalóság is kevés idő ennyi minden megtárgyalásához. Szerintem tartsuk magunkat ahhoz, amit 1969 tavaszán mondtam a Csemadok X. rendkívüli közgyűlése előtt:
És mi történt ez ügyben azóta? Semmi! Pedig mi akkor az utcai demonstrációk lehetőségétől sem zárkóztunk el, ami akkoriban igen nagy bátorságra vallott. Ma pedig még a magyar pártok előszobájában is tiltott gondolat… Pedig egy jól működő Magyar Nemzeti Tanács nélkül minden más csak toldozás-foltozás, sebnyalogatás, siránkozás, egy helyben topogás, lényeges előrelépés nem történik. Néha ugyan valamivel kiszúrják a szemünket, amitől egyesek rögtön elájulnak. A vasútállomásokon már ott díszeleg a település magyar neve is, de az állomáson belül már se magyar felirat, se magyar hang. Külcsín akad, belbecsülés, önbecsülés kevésbé! Igen, ráismerek a szülővárosomra, Érsekújvárra, egészítette ki Bauer Győző kutató-elnök, és bólogatott hozzá nagyokat a nagy ingázó Sidó Zoltán is, aki az újvári vasútállomás minden zegzugot ismert. Miközben – tette hozzá - joggal merülhet fel a kérdés bennünk is, másokban is, hogy mi eleget megtettünk a mi időnkben?
Engedelmetekkel, én úgy vélem, hogy napjainkban olyan erős Sodrásban élnek a felvidékiek, hogy ha felhoztam volna ide magammal a laptopomat, újraírnám az Igazságainkat és a Gondok könyvét is, szólt hozzá az elnökíró Dobos László.
Gondjaik okozói nagyrészt mink vagyunk- folytatta a sort Bajnok István, aki gyermekpszichiáterként sok-sok szülőt igyekezett meggyőzni az anyanyelvi iskola fontosságáról, és már attól is elkedvetlenedett, hogy ilyen dilemma egyáltalán felmerülhet az itt élő magyarokban. De a megfelelés a többséghez nagy úr!
Hogy az államhatalom úgy viszonyul hozzánk, ahogy, már megszokhattuk az idők folyamán, keseredik el Neszméri Sándor! Ha a Szlovákiában a szocializmus ideje alatt tudták volna, mi az a liberalizmus, sohasem akartak volna internacionalisták lenni, rögtön kitalálták volna a nemzetek feletti, szocialista-liberalista ember fogalmát. Aztán a folytatáson ne is csodálkozzunk, a kommunisták is megtalálták a saját magyarjaikat, miért ne találta volna meg Mečiar, Fico vagy most Matovič is? Semmi új a nap alatt! Alternatív magyarok voltak is, lesznek is, olyanok, akik hun eredetűek: hun magyarok, hun szlovákok, illetve vegyesek!
Annak idején, mondja Sidó, még nem sok beleszólásuk volt a magyar választóknak abba, hogy kik képviseljék őket a parlamentekben. Viszont volt arányos képviseletünk, ha olyan is, amilyen. Ma viszont magyar választ nem magyart, aztán sírdogál, hogy nem ilyen lovat akartam. Hova tűnt az önbecsülésünk?
És az egységtörőkről mi a tisztelt mennybeli elnökség véleménye? Ha kilencvenben a Csemadokból pártot csinálunk, az ilyen nem fordult volna elő! Ott mindenki megtalálta volna a helyét, a saját kis közösségét, ahol kiteljesedett volna. Aki nem tudott politizálni, mehetett volna a „fürge ujjak” szakkörbe hímezni. De így sok esetben a fürge ujjakból lettek olyan politikusok, akik csak hímeznek-hámoznak.
Piknikezni már tudtunk Gombaszögön, dehogy lesz-e újfent dal- és táncünnepély a Felvidéken, egyelőre még nem tudni. Az első tánclépéseket viszont már megtették: bugártalanítottak, és tisztában lettek azzal, hogy egyedül nem megy, mert olyan kevesen lettek! Mi se vagyunk már ott, jövőre mindenkit nagyon jól meg kell számolni, és jól a helyére kell tenni! Nehogy meglepődjenek!
És megfelelő tartalmat adni az egységnek, mert maga az egység nem tartalom, mondta kórusban az egész elnökség!
Szánom-bánom, de a múló idő előrehaladottsága miatt az elnökségi ülést immáron berekesztem, jelentette ki az elnöklő elnök. Kérem a tisztelt főtitkár urakat, hogy a jegyzőkönyvet juttassák el a felvidéki magyar halandókhoz…
