Megyünk vagy maradunk?
Más ez a nyár. Olyan semmilyen. Eddig legalábbis. Egy hét alatt lehullott jóformán az egész évi csapadékmennyiség, s az újkori özönvíz nagy károkat okozott… Mondják, ez azért van, mert a természet újjáéledt, nagy levegőt vett és most áldást oszt. Nyakunkon a szabadságolások ideje is. A járvány miatt erősen ajánlott, hogy észnél legyünk, ha ezt tervezzük.
Szinte nem telik el nap, hogy valamelyik járványügyi szakember óva ne intene bennünket attól, hogy elragadtassuk magunkat és távolabbi országokba menjünk nyaralni.
Nálunk ugyan jó a helyzet, másutt viszont még nagy a veszély. Könnyen behozhatjuk a betegséget. S berobbanthatjuk a második hullámot.
Ugyanabban a híradóban viszont alig pár perc múlva már arról esik szó, hogy a turizmus milyen nehéz helyzetben van, és hogy mégiscsak lesz nyaralás idén is, külföldön. Legalábbis az Adrián. S beszélnek arról is, hogy Olaszország, Spanyolország is várja a turistákat… Most légy okos, Domokos!
Van a lakosságnak egy rétege, amelyik, ha van vírus, ha nincs, úgyse utazik sehová. Nem szokott ehhez hozzá, nincs rá igénye, meg sokszor pénze sem. Ők maradnak itthon, lehet, hogy összehoznak egy-két gulyáspartit, de valószínűbb, hogy inkább kifestik a lakást szabadságuk idején.
Van azonban egy másik réteg is, ami pénznek nincs híján, és kis túlzással nincs jobb dolga, mintsem folyton folyvást új úti célokat keressen, vagy éppen a régi jól bevált turistaparadicsomokba térjen vissza rendszeresen. Hát ők bajban vannak. Nekik idén igencsak beszűkülnek lehetőségeik. Nem lesz nagy utazás…
S talán van egy töprengő réteg is, amelyik oszt, szoroz, mérlegel. Vállalja-e a kockázatot, hogy a tengeri kagylókkal és élményekkel együtt esetleg hazahozza a rettegett vírust is?
Aki nemcsak magára gondol, hanem idősebb, esetleg krónikus beteg hozzátartozóira, netán a többi embertársára, az inkább a maradás mellett dönt, vagy pedig legfeljebb a szomszédos, biztonságosnak mondott országokba ruccan ki néhány napra.
Sokak számára tehát nehéz lesz a döntés. A legfontosabb szempontnak azonban ezúttal a biztonságnak kell lennie. Jobb félni, mint megijedni. Aki mégis bevállalja, hogy messzebb merészkedik, annak kutyakötelessége lenne hazatérte után önkéntes karanténba vonulni, s 5-6 nap múltával elvégeztetni egy koronavírus-tesztet. Legalábbis ezt tanácsolják az epidemiológusok. Meg azt, hogy maradjunk országon belül, fedezzük fel tájaink szépségeit, van itt is bőven csodálni való. Ha itthon költjük el a pénzt, azzal a hazai turizmus túlélését segítjük.
Nincsenek illúzióim, hiszen a Tirolból március elején hazatért turisták is lapítottak, munkába, közösségbe jártak, ahelyett, hogy önkéntes karanténba vonultak volna…
Az egyik tévécsatornán egy hatvanöt pluszos hölgy felháborodva mondja, hogy befizetett egy márciusi egyiptomi útra, de a járvány miatt lefújták, és ő vissza akarja kapni a pénzét. Nagy utazó a hölgy és valószínűleg az olcsó élmények híve, mert az utazást pár nappal az indulás előtt fizette ki, amikor a világ már tele volt azzal, hogy koronavírus-járvány van… Vagyis tudta nagyon jól, hogy veszélyhelyzet van, mégis kockáztatott. Az akciós árnak nem tudott ellenállni…
Attól félek, sok ilyen meggondolatlan ember van. Akik abban bíznak, azzal ámítják magukat, hogy ők úgysem kapják el a fertőzést, hisz mindenre maximálisan ügyelnek majd a szállodában és a tengerparton.
Az itthon maradó nagy többség viszont nem óhajt miattuk újra karanténba vonulni, szigorításokat megélni. Köszönjük, elég volt az három hónap. Nem szeretnénk, ha néhány ember felelőtlenségének árát egy egész ország, netán egy régió inná meg!
