Megváltásra várva
Koronavírus, Covid, karantén, maszk, távolságtartás, kézmosás, járvány, pandémia, tesztelés, antigénteszt, PCR-teszt, fertőzött, pozitív, lockdown, távoktatás, online, vakcina, határátlépés, bezárás, szigorítás, korlátozás…
Az utóbbi hónapok leggyakrabban használt szavai. Szeretnénk már nagyon, hogy kikopjanak a mindennapjainkból, de arra még néhány hónapot biztosan várnunk kell. 2020, nem hoztál nekünk sok jót, az emberiségnek semmiképp. Még szerencse, hogy apró kis örömeink azért voltak. Ezek segítettek némileg elviselni azt a hosszú böjtöt, amiben március óta szinte szünet nélkül vagyunk.
Karácsonykor ne öleljük meg szeretteinket! Ilyen és ehhez hasonló „okosságokat” szajkóz még az egészségügyi világszervezet is. Azt már nem merik egy az egyben kimondani, hogy a legszebb ünnepen ne látogassuk meg idős szüleinket vagy rokonainkat. Szerintem azért nem, mert rájuk borítanánk azt a bizonyos képzeletbeli asztalt.
Emberség. Ez az, ami a legjobban kéne. S ez az, amit ez az átkozott járvány el akar venni tőlünk. A legjobban az bosszant, hogy miközben a várakozás idejét éljük, az év legszebb szakaszát, nem egy és nem kettő embernek most is az a legfőbb gondja, hogy mi lesz a karácsonyfa alatt… Listát készít és nekivág a boltok becserkészésének. A hét híre, hogy járványügyi szempontból Pozsonyban sokat romlott a helyzet. Ezen nincs mit csodálkozni, dugig vannak a bevásárlóközpontok…
Az még a jobbik eset, ha valaki interneten keresztül szerzi be az ajándékot. De nagyon nehéz dolgom van, amikor idős édesanyámnak próbálom megmagyarázni, nem tartom jó ötletnek a karácsony előtti szentgyónást sem. Szűk gyóntatószékben, ahol egymást követik az emberek, semmiképp… S lelkileg próbálom felkészíteni arra is, hogy az éjféli mise is elmaradhat.
Talán nem is baj, Jézuskának így nagyobb esélye lesz arra, hogy megszülessen belső betlehemeinkben. Beköltözhet egyenesen a szívünkbe, ha előkészítjük számára a helyet. Ha bezárkózunk, mert be kell zárkóznunk, talán megélhetjük az igazi adventet. Csendesen, kevesebb csillogással a lakásban, de több fénnyel a tekintetekben.
Mert mi az, ami igazán számít? Semmi más, csak az, hogy mindannyian együtt legyünk, egészségben. Öröm, szeretet, könnyek, boldogság, szenteste, ajándék, család, gyerekek, nagyszülők, Jézuska, angyalok, csoda, fény, áldás, világosság, megbocsátás… Ezeket a szavakat kellene most előhúznunk a szótárunkból, s tartalommal megtölteni. Mert megfáradtunk, tele vagyunk bizonytalansággal, sokan félünk is. Túl nagy homokszem, vagy inkább kavics került abba a bizonyos fogaskerékbe. Megakadtunk és kiakadtunk, s jó lenne tudni, merre tovább. Várjuk a megváltást, mint még tán soha. Mintha nem tudnánk, minden csak rajtunk múlik.
