Megdolgoztatnak rendesen

Régebben amikor betértünk a sarki fűszereshez, kiszolgáltak annak rendje-módja szerint. Kikértük a pultnál a 20 deka parizert, papírba csomagolva kaptuk meg frissen szeletelve. Ugyanúgy, mint kis zsákokba csomagolva a krumplit vagy az almát. A lisztet, az üdítőt és mindent a boltos adott át nekünk. Igaz, sorban kellett állnunk a pultnál, de a fizetésen kívül mást nem kellett csinálnunk. 

Aztán jöttek előbb a kisebb önkiszolgálók, azok már sejtették a munkás jövőnket, de még mindig elsősorban a kiszolgáláson volt a hangsúly.

Ma már viszont odajutottunk, hogy a bevásárlóközpontokban mindent magunknak kell megcsinálunk!

Mivel ezekben a nagyboltokban gyakran átrendezik a vásárlóteret, előbb tájékozódunk és keresgélnünk kell még ott is, ahol előtte már számtalanszor jártunk. Ahol tegnap még a tejtermékek voltak, ma már a szeszes italok között bóklászunk a tejfölt keresve, de a sörrel megelégedve, mert sietünk.

A zöldséges-gyümölcsös részlegen kiválogatjuk magunknak az óhajtott terméket, zacskózzuk, majd néhány helyen kötelesek vagyunk le is mérni. Tesszük ezt főleg azért, mert a szabadon vásárolható zöldség vagy gyümölcs mindig pár centtel olcsóbb, mint az előre befont, zacskósított változat, például burgonya, citrom vagy gomba esetében. Nyáron a görögdinnyével súlyzózunk egy jó nagyot: kivesszük a 10-12 kilóst a ketrecéből, betesszük a bevásárlókocsinkba, a pénztárnál kiemeljük, majd újra visszarakjuk a kocsinkba, onnan az autóba. A kisegítő személyzet közben együttérzően vagy kárörvendően mosolyog.

Aztán lassan odaérünk a péksütemények és a kenyerek új helyszínéhez. Ennek a helyét változtatják a menedzserek leggyakrabban, mert péktermékre szinte minden nap szüksége van az embernek, és amíg rátalálunk, belebotlunk mindenbe, és talán vásárolunk olyat is, amit egyébként nem akartunk. Ha szeletelt kenyeret akarunk venni, akkor egy gépen kell felszeletelnünk az egész kenyeret. Különleges péksüteményeket nem válogathatunk, mert azokat az önkiszolgáló kasszák ábrái között órákig kell keresgélni. Így fogalmam sincs, milyen lehet a tökmagos vagy olivás péksütemény vagy az itt kapható, de az ábrák között megbúvó kedvenc túróstáska. A sósak között más az ára a tepertős és sajtos poginak is, de az ábrája szinte ugyanolyan. És hogy ez vagy az az édesség mivel van töltve, nehezen állapítható meg a fotók alapján.

De hasonló a helyzet a különleges gyümölcsök esetében is. Ha kétfajta sárgadinnye van, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani, melyik milyen fajta, hiszen mindkettő sárga, csak az ára más. Az önkiszolgáló kasszák ábrái között bolyongunk akkor is, ha papaját, marakuját, licsit, avokádót vagy a chumakit szeretnénk kifizetni. Ilyenkor jól jönne a segítség.

Innen már csak egy lépés a hentesrészlegen a bontott csirke önkezű feldolgozása vagy a virslitöltés.

Az üdítőknél, ásványvizeknél sem igazán egyszerű a helyzet, ha csak egy-két üveggel szeretnénk vásárolni. Ki kell bontanunk őket az üvegeket összetartó szoros műanyag ketrec fogságból. De vonatkozik ez a dobozos sörökre, lisztre, sóra és cukorra is, ha nem nagyban akarunk vásárolni belőlük.

Az üvegvisszaváltónál is megdolgoztatnak rendesen! Mert ugye nem mindegyik palack váltható vissza, a borosüveget nem tudni, milyen okból kifolyólag ki is hagyták a listáról. Keresd a „Z” betűset, miközben egy ilyet harmadszor dob vissza az automata, s a dobozokból kiszivárgó, áporodott maradék sörlé mindenedre ráfolyik.

Egykoron a fűszeresnél még azt is megkérdezték, hogy becsomagolják-e az ajándékba szánt dobozos desszertet vagy a pezsgőt. Ma jó, ha nem vágják hozzánk miután kifizettük. Vegyél külön csomagolópapírt, és csomagold be saját kezűleg.

Aztán amikor már boldogan elszabadultál a bonyolult önkiszolgáló kassza öleléséből (a hagyományos kasszákból egyre kevesebb van az ilyen helyeken), a kijáratnál les rád még egy bosszúság, és ha nem őrizted meg a számlát, könnyen bajba kerülhetsz. Ugyanis egy másik géppel le kell ellenőriztetni a számlát, addig nem mehetünk sehova se…Fő a bizalom és a mesterséges intelligencia…