Még korai ünnepelni a gazdasági fejlődést
Ha csak a számokat nézzük, akár pezsgőt is bonthatnánk a friss statisztikákat olvasva: a szlovák gazdaság 2025 harmadik negyedévében 0,9 százalékkal nőtt, ami idén eddig a legjobb eredmény Ráadásul nem csak évközi összehasonlításban, hanem a második negyedévhez képest is volt egy kis előrelépés, 0,3 százalék.
Ez nagyjából olyan, mintha egy hosszú emelkedő után végre nem lassulnánk tovább – de azért száguldozásról még nincs szó.
A nominális GDP 35,7 milliárd euróra hízott, ami majdnem 2 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Ha kivesszük az infláció hatását, 27,5 milliárd eurónyi „valódi” teljesítmény marad, ami nagyjából 0,3 milliárd euróval magasabb tavalyhoz képest. Magyarul: a gazdaság nem állt le, inkább lassan araszol előre. A motorokat most két dolog járatta: egyrészt a hazai kereslet javulása – főleg a beruházások –, másrészt a külkereskedelem, ahol a pozitív egyenleg húzta fel a mutatót. Többet tudtunk eladni a világnak, mint amennyit vettünk tőle.
A kép azonban nem teljesen rózsaszín: miközben a gazdaság nőtt, a foglalkoztatottak száma kicsit csökkent. 2,43 millió ember dolgozott, ami 0,2 százalékos visszaesés. Ez az a klasszikus helyzet, amikor a gazdaság kicsit már „okosabban” működik – több értéket állít elő, de nem feltétlenül több emberrel. A technológia, az automatizáció, a költségcsökkentés csendben dolgozik a háttérben. A statisztikus örül a GDP-nek, a munkavállaló viszont néha bizonytalanabbnak érzi magát.
Mit hozhat mindez a következő hónapokra, évekre nézve? Először is: ha a növekedés nem esik vissza, az enyhe, de pozitív környezetet teremthet a béremeléseknek. Nem nagy ugrásokra, inkább fokozatos felzárkózásra lehet számítani – főleg ott, ahol a termelékenység is tényleg nő.
Ezzel a lakosság is kissé nyugodtabb lehet. Másodszor: a költségvetés szempontjából minden plusz GDP-euró újabb adóbevételeket jelent. Ez elvileg teret adhatna célzott támogatásokra, beruházás-ösztönzésre, de az már politika kérdése, mire költik el.
A vállalkozások oldaláról nézve ez a 0,9 százalékos növekedés egy üzenet: most még nem dőlt össze a világ, de nem is jön magától a siker. Aki most ruház be, fejleszt, hatékonyságot javít, az előnyt szerezhet, mire a gazdaság erősebben kezd húzni. Aki viszont csak kivár, az könnyen azon kapja magát, hogy a piac már elment mellette. A foglalkoztatás enyhe csökkenése arra int, hogy a biztonság illúzió – a tudás, az alkalmazkodóképesség és a hálózatok felértékelődnek.
Ez a fajta növekedés inkább biztató háttérzaj: nem tol előre bennünket, de nem is gáncsol el. Lehet rá családi, vállalkozói döntéseket építeni, csak épp nem vakmerő, hanem józan fejjel hozottakat. A politikának viszont nincs miért nagyon örvendezni, legfeljebb a kormányfő megint azt tudja mondani, az üzletek parkolói tele vannak. Ez viszont még korántsem érzékelhető jólétnövekedés.
Közben ugyanis ne felejtsük el: attól, hogy a gazdaság nő, még nem biztos, hogy mi is jobban érezzük magunkat a hó végén. Ha a bérek csak lassan kezdenek lépést tartani, a munkahelyek pedig kicsit bizonytalanabbak, akkor a statisztika szép, a közérzet már kevésbé. A következő évek igazi tétje az lesz, sikerül-e ebből a lassú növekedésből valódi „életminőség-javulást” csinálni – vagy marad az a tipikus felvidéki érzés, hogy „papíron minden oké, csak valahogy mégsem jön ki a matek a pénztárcánkban”.
