Meddig lesznek még háborús bűnösök?

Így volt ez a két háború között is, hiszen 1936-ban Adolf Hitler mosolyogva használhatta a saját céljaira az olimpiát, de nem volt ez másként Moszkvában vagy Los Angelesben sem, ahonnan egyik vagy másik világhatalom és a hozzájuk közel álló országok sportolói hiányoztak. Sokaknak éppen akkor tört meg a karrierje, hiszen negyven évvel ezelőtt még nem volt ennyi sportesemény, és éppen pályafutásuk csúcsán maradtak le a játékokról.

Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben a világszervezetek a sport csaknem minden területén a rasszizmus ellen és az egyenlőség mellett foglaltak állást, már az orosz–ukrán háború előtt is sejtettük, mindez csupán olcsó marketing és legtöbb esetben minden a pénzről szól. Nem kell ezen sokat töprengeni, elég csak megnézni, hol rendezik az olimpiákat és a labdarúgó-vb-ket, s tudni fogjuk, az ideológia átíródik, ha megfelelő pénzmennyiség van a háttérben.

A szomszédunkban kirobbant háborús konfliktus pedig arra is rávilágított, továbbra is működik a kettős mérce.

Az orosz sportolók a legtöbb területen továbbra sem küzdhetnek érmekért, sok esetben még független megjelölés alatt sem, pedig, ha tényleg a sportról lenne szó, akkor talán az volna a kézenfekvő megoldás, ha szereplésükkel nem Oroszországot, hanem saját magukat képviselnék. Azt csak margóra jegyezzük meg, hogy más háborús események kapcsán nem voltak ilyen szankciók, de már tudjuk, a sport és a politika szoros kapcsolatban van. Más kérdés, hogy Ukrajnában még a saját sportolóikat is képesek „leírni”, ha bármi közük van az orosz sporthoz, gondoljunk csak arra, ahogyan az ismert műkorcsolyázójukkal, az olimpiai bajnok Viktor Petrenkóval elbántak, mert egy orosz gálán szerepelt.

Lassan talán még a korábbi eredményeit is megpróbálják eltörölni, mert úgy tűnik Ukrajnában már nem csak az orosz múltat akarják végleg eltörölni. Szomorú, hogy ebben a nyugati sajtó is aktívan közreműködik, s nem mondják egyre többen azt: elég ebből az őrületből. Az orosz agresszió tényét nem vitatja senki, de az arra adott válasz az 1936-os politikai főszereplő ördögi gyűlöletmanőveréhez hasonlítható.

Mi, magyarok pontosan tudjuk, milyen kollektív bűnösként élni hosszú évtizedeken keresztül.

Most ugyanez zajlik, csak éppen egy sokkal népesebb nemzettel. Minden háború rossz, minden áldozat tragédia, de a háború sem lehet oka a nemzetiségi hovatartozás alapján történő megbélyegzésnek. Legalább a sportban ne uraljon mindent a politika. Azt ugyanis tudjuk sporttal vagy anélkül is, hogy lázadáshoz vezet, ha a hatalom ilyen szinten bele akar szólni a mindennapjainkba. Arra pedig senkinek nincs szüksége.