Maurice és Marcel esete
Ebben a járványos és vakcinahiányos világban felüdülés volt olvasni, hogy azért néha még a józan ész az úr. Maurice és Marcel, a két gall kakas esete törvényalkotásra bírta a francia honatyákat, és ezzel megmentették a francia vidéket, minden velejárójával, a kukorékolással, a báránybégetéssel vagy a trágyaszaggal együtt.
A történet ugyan Maurice-szal kezdődött, de Marcel sajnálatos halálával hágott a tetőfokára: a kakaskukorékolást védő törvény elfogadásával és a dühös szomszéd megbüntetésével.
Pénzbírságot és felfüggesztett börtönbüntetést kapott a francia férfi, akit annyira idegesített a hangosan kukorékoló Marcel kakas, hogy lelőtte és felnyársalta. Gazdája is dühbe gurult, aláírásgyűjtésbe kezdett, mert mégsem nézhette, hogy a sok városról falura költöző el akarja lehetetleníteni a vidéki életet. Ezek nem akarnak állathangokat, zavarja őket a kiskacsák hápogása és a kakas kukorékolása, ki nem állhatják a megtrágyázott föld szagát. A városban megszokott kényelemre, zaj- és szagmentes környezetre vágynak. Komoly összegeket fektettek be a vidéki ingatlanjukba, de közben itt vannak ezek az otromba vidéki emberek, akik állatokat tartanak. Micsoda borzalom!
Ezt elégelte meg Marcel szomorú és dühös gazdája. Mint mondta, amellett, hogy Marcel elvesztését komoly veszteségként élte meg, szeretné elérni, hogy a vidék vidék maradhasson. És a francia szenátus is rábólintott arra a törvényre, amelyet az alsóház már korábban elfogadott a vidéki zajok és szagok védelméről.
Mint mondták, a lócitrom, a tehéntrágya, a gerle búgása vagy a békabrekegés hozzátartozik a francia vidékhez, sőt ezek a „francia érzékszervi örökség” részei!
A vidékre költöző városiak és a helyiek konfliktusa évekkel ezelőtt Maurice kakassal kezdődött. Egy nyugdíjas házaspár ugyanis perre ment amiatt, hogy Maurice nem hagyta őket aludni, mert ösztöneinek engedelmeskedve, kora reggel elkezdte a kukorékolást. De a bíróság kiállt Maurice kukorékolási joga mellett. Ezen felbátorodva indult el a jogalkotás, amely idén januárban végleg kimondta, hogy a vidéki élethez hozzátartoznak olyan szagok és hangok, amelyek ugyan lehetnek kellemetlenek, de mivel szerves részei, el kell őket viselni.
Miért is érdemes a kakasproblémával foglalkozni? Szerintem azért, mert a józan ész győzött az elnémítás vagy a mindent eltörölni, uniformizálni akarók kultúrája fölött.
Az elmúlt hónapokban Amerikában és Nyugat-Európában felszínre tört erőszakos „cancel culture” szobordöntögetésekbe, gyilkosságokba, sérelmek felhánytorgatásába torkollt. Embereket, társadalmi csoportokat bélyegeztek meg, és a szó legszorosabb értelmében minden normalitást megkérdőjeleztek a dühös tömegek. Ebben a helyzetben komoly bátorság kiállni valami régi, ósdinak tűnő, de a miénk mellett, mint amilyen a francia szimbólumnak is számító kakasnak a kukorékolási joga. A normalitás szólalt meg az önző módon mindent egyformává gyúrni akarók igyekezete ellen. És a lényeg, hogy győzött!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/4. számában.
