Mását lelövik, ugye?!
Régóta ismert tény, hogy a hülyeségnek nincs határa. Bár ezen axióma igazságtartalmát az utóbbi években már szinte napi szinten bizonyítják egyes politikai elitek, az ember mégis képes meglepődni. Mert az ember már csak ilyen. A hülyéket, akárcsak az őrültek nagy részét viszont az jellemzi, hogy állapotuk visszafordíthatatlan és esetükben inkább annak súlyosbodásának az esélye jelentős. Mindezen evidenciák mellett persze az élet még mindegyik csoport számára akár vidám is lehet, de csak addig, amíg a hülyék és az őrültek nem válnak közveszélyessé. Ez utóbbi határa ugyanis nagyon is konkrét és félreérthetetlen jelek mutatják.
Piroslámpa bevillan, elértük a határt. A két éve hivatalosan is demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzó Volodimir Zelenszkij és aranybudis pereputtya egy elnöki rendelettel szankciós listára tette Mását és a medvét. Igen, a világszerte közkedvelt rajzfilmet és két főszereplőjét. Az ok: a kislány és a medve „orosz propagandát terjeszt”, mi több a medve egyébként is tűrhetetlen, mert gyakran alkalmazzák Oroszország jelképeként. És ez most nem vicc, hanem teljesen komoly. Már amennyire komoly lehet egy elmebajnok zongorista soron következő agymenése.
De mi jöhet még? Talán nem is kellene megállni a szankcióknál. Nem elég letiltani a képernyőkről a gyerekek egyik kedvencét. Talán a kilövési engedélyt is ki kell adni Másáékra. Ja, hogy a kislány(oka)t Sztarobilszkben már sikerült kilőni, de a medve grabancát még valahogy továbbra sem sikerül elkapni? Sebaj, ha úgy nem megy, akkor legalább így.
És most erősen gondolkozom, időnként tétován a hamutálca felé nyúlva, hogy valamennyit szórjak a fejemre, mert lehet, hogy tudtomon kívül már magam is orosz propagandistává váltam, amikor néhány éve ajándékba vásároltam egy az inkriminált rajzfilmsorozat medvéjéről mintázott plüssöt. Ohh, mea culpa, mi maxima culpa! Jajj, nincs kegyelem szegény fejemnek, hiszen még orosz vodka vásárlásával is támogattam azt a gaz orosz háborús gépezetet. Egyszer tán még egy orosz lányra is rámosolyogtam (szolgálati jelentés nejemnek: ez még azelőtt volt) és mivel nem szaladt el rögtön, tán ezen hajlandóság kimutatásommal is erősítettem az oroszok önbecsülését és háborús eltökéltségét. Ja, hogy ukrán lánnyal is előfordult, az sem enyhítő körülmény. Hiába minden, számtalanok az én bűneim.
Bűneim számolgatása és a hozzájuk kötődő, sajnos nagyon régi, szép emlékek felidézése közben új felismerés hasít belém, letaglóz, mert tudatában talán egész életemet át kell értékelnem. Rádöbbentem, hogy tulajdonképpen engem már zsenge gyermekkoromban behálózott a rothadó nyugat propagandája. Amikor a két kőkorszaki szaki házikedvence után adtam a Dínó nevet első kutyámnak, amikor megvetettem magamnak a csaknem pultalatti árunak számító, a híresebb és alakításaiban csakugyan vicces Donald-ról elnevezett rágót. Már akkor elvesztem. Pedig hát a kozmosz vezérigazgatója látja lelküket, az akkori csehszlovák rezsim csinovnyikjai is igyekeztek megvédeni minket az efféle propagandától. De hát kérem szépen, hogyan is értek volna ők fel Zelenszkij úrnak akár a sarkáig is.
Na de még mielőtt a kedves olvasó meggyőződésévé válna, hogy ezeket a sorokat Vologyával közös gumiszobánkban vetem papírra, térjünk vissza a kijózanító valóságba. Nem sokáig, csak egy percre.
Még ha feltételezzük is azt, hogy Mása a képernyőkről történő kiebrudalásának ötlete egy álmatlan éjszakán az asztala felett fejét két tenyerébe hajtó kijevi zongoristának pattant ki az agyából, a célok és módszerek terén akkor is felsejlik a hasonlóság brüsszeli barátaival, akik különböző csomagolásokba rejtett cenzúrarendeletekkel már évek óta próbálják megóvni a szegény európai polgárt a rengeteg dezinformációtól. De ugyan ki vethetné ezt a szemükre? Ezekben az időkben. Meg hát ugye, ismerős a mondás a madarakról, tollakról és barátokról?!
Apropó, ezek és azok az idők. Megvan az a bizonyos szakállas vicc a bolsevik érából, amikor Gazsi nagy titokban éjjel a Szabad Európát hallgatja, de rátörik az ajtót a rezsim ellenőrei? És akkor, mivel a rádiót már nem tudja kikapcsolni, Gazsi kikapja a sarokból a nagybőgőt és elkezdi húzni teljes erővel. Mire az ellenőrök: mit csinálsz Gazsi? Erre ő: hát nem látják elvtársak: zavarom a Szabad Európát!
Nos, talán Zelenszkij is jobban tenné, ha a mostanihoz hasonló ötletelések helyett ismét inkább a saját hangszerével (és) a zongorával foglalkozna, és csak ezen a bevált módon zavarná tovább az emberek nyugalmát, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk elhinni, hogy azokból a régi időkből tudhat egyet s mást a propagandáról. Megtehetné, már ha másért nem, akkor legalább azért, mert neki is tudatosítania kell, hogy a cenzúra eszközei terén labdába sem rúghat azon barátai találékonysága mellett, akik egyes döntéseikkel mostanában már nem csak a múltat akarják eltörölni, de a jövő vonzatában is ezt kockáztatják.
