Májusfák ideje
Nevetés és kiabálás hallatszik be az ablakon, némi traktorbúgással kiegészülve. Kinézek, s látom, ahogy viszik a férfiak a kivágott, jól megtermett májusfának valót, hogy a falu központjában felállítsák. Megpróbálom lefotózni a nagyjából 12 markos férfit, fiatal legényt, de olyan erősen tűz a nap, hogy ez nem sikerül.
Azok a magasba törő, sudár májfák – ahogy itt a Csallóközben nevezzük – mennyi, de mennyi szép emléket idéznek fel! Amikor kislányok voltunk, egészen felnőttkorunkig, édesapánk minden évben állított nekünk egyet május elsejére a ház elé. Később alig várta, hogy lányunokáit lepje meg a krepp papírszalagokkal feldíszített fácskákkal… Mert május az év legszebb hónapja, és magát az életet meg kell ünnepelni!
Az utóbbi években egyre kevesebb lányos ház mellett állítanak májfát. Mint annyi minden más, ez is kiment a divatból. De szerencsére a falu közepén a regruták, vagyis a katonaköteles fiúk – bár katonák már nem lesznek – apáik és férfi rokonaik segítségével még minden évben közös erővel és rengeteg jókedvvel felállítják a falu májusfáját. Nem is annyira a végeredmény a fontos, bár az is már-már tiszteletet parancsoló, hanem a hangulat, az a jó kis csapat, közösség, amelyik a fát állítja. Mert amióta világ a világ, a májusfa-állítás mindig egy kis italozással járt együtt, amitől megoldódik a nyelv, megszűnnek a gátlások, megered a nyelv. S a jókedv garantált. Olyannyira, hogy az sem megy ritkaságszámba, ha dalolással, mulatással ér véget ez a férfias kötelesség, ha úgy tetszik, férfi mulatság. A májusfára is mindig felkötnek egy üres boros üveget, mielőtt a magasba emelnék!
Lassan minden elmúlik, kiveszik, ami valaha érték és közösségformáló erő volt. Mindenki éli a maga kis életét, bekuckózva, önös érdekeit szem előtt tartva. Miközben létezik egy másik világ is. Ahol többen vagyunk, ahol már közös az érdek és ahol olyan impulzusokat kaphatunk, amelyek segítenek abban, hogy nyitottabb szemmel és főleg szívvel járjunk. Csak az alkalmat kell megtalálni ezekhez az együttlétekhez. A tájainkon még élő májusfaállítás is ilyen ritkaságszámba menő közös időtöltés, elsősorban férfi mulatság, ami minden évben megismétlődik. A legszebb benne, hogy ilyenkor sokan félretesznek minden munkát, más egyebet, csakhogy ott lehessenek a többiekkel. Ahogy elnéztem az utcán a megtermett fát cipelő, jókedvűnek látszó férfiakat, az jutott eszembe, talán még van remény egy kicsit egymásra figyelőbb, emberibb világban élni.
