Magyarságtudatból elégtelen!
Azt gondolná az ember, hogy magyarságtudat és -ismeret között nincs összefüggés, mivel Magyarországon sok olyan egyetemet végzett, műveltnek vélt politikus és újságíró befolyásolja a közvéleményt, akiknek a magyarságtudatuk erősen megkérdőjelezhető.
Tózsa István professzor, a Corvinus Egyetem „hungarikumok és nemzeti örökségtervezés” című tárgyának tanára a Demokrata hetilapnak lesújtó véleményt mondott az egyetemi hallgatóknak nem csak a magyarságtudatáról, hanem a tudásszintjéről is. Szerinte a diákoknak alapvető hiányosságaik vannak, olyan mértékben, amit korábban elképzelhetetlennek tartott. Szomorú, hogy állítja mindezt az egyik budapesti elitegyetem diákjairól. Feltételezhető ennek alapján, hogy máshol még rosszabb a helyzet ezen a területen.
A professzor szavai tehát azt bizonyítják, hogy
az alapvető ismeretek hiánya mégis csak befolyásolja a magyarságtudatot, vagyis a magyarságtudat hiányában szenvedőknek a tudásszintje is alacsony.
Az 1995 után születettek „nemcsak nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de Tokajt Eger, Pannonhalmát pedig Balatonfüred helyére jelölik be egy vaktérképen”, mondja Tózsa, akinek tapasztalatai szerint száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy Klapka-induló dallamát.
- mondja a hallgatókról. „Dolgozatok és tesztek százaival tudnám alátámasztani azt a totális tájékozatlanságot, amit tapasztalnom kell.”
A tájékozatlanság szintje Tózsa szerint sokszor olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne”.
A professzor rendszeresen fel is méri a hallgatók magyarságtudatát. Az eredmény a budapesti Corvinus Egyetem hallgatóinál a következő:
Elmesél egy példát is egy óráról:
„Egyik órámon az országimázsról beszélgettünk, és megemlítettem, hogy nem szerencsés, ha a parlamentben egy képviselő a miniszterelnök elé tart egy táblát, majd dulakodni kezdenek. Rosszat tesz az országimázsnak, azt üzeni, hogy Magyarország labilis ország, mert még a parlamentben is verekednek a képviselők. Megjegyeztem, hogy a Kádár-rendszerben az ilyen képviselőt letartóztatták volna. Erre élesen beszólt egy hallgató: És az jobb lenne? A fiataloknak az a véleményük, hogy az ilyen képviselői viselkedés helyénvaló, hiszen szabad ország vagyunk, mindenki azt csinál, amit akar.”
A fiatal, kezdő értelmiségiek nemzeti identitásának hiánya egy nemzetileg elkötelezett kormány számára nem túl bíztató a jövőre nézve.
Már a közelmúltban is volt rá példa, hogy a jelenlegi magyar kormány ellen lázítani lehet a fiatalokat, ki lehet vinni az utcára nem csak az egyetemistákat, hanem már a középiskolásokat is. A magyar történelem, irodalom, földrajz és kultúra megalapozott ismereteinek hiányában könnyen kaphatók a liberális nézetek befogadására. Számukra a haza, család és vallás is idegenszerűen hangzik.
De miért lennének számukra természetesek ezek a fogalmak, amikor lépten-nyomon azt látják, hogy az ellenzéki politikusoknak az Országháza bulinegyed, az Európai Parlamentben pedig a magyar képviselők egy része hazaellenes módon politizál,
és szövetkezik a Magyarországot lejáratni igyekező képviselőcsoportokkal? Velük ellentétben az EP szlovák képviselőit a hazaszeretet némileg összeköti, és az országot érintő fontos kérdésekben képesek összefogni.
Az egyetemisták alacsony általános műveltségszintje azért különös, mert Magyarországon kötelező az érettségi vizsga történelemből,
az alaptantervek is tartalmazzák a magyar identitást erősítő tudásanyagot. Nem gondolhatjuk azt sem, hogy az átadással lehet probléma, hogy ez a tudásanyag nem rögződik kellő módon az általános és középiskolás fiatalokban. A motiváció hiányzik! Nem tartják fontosnak, mivel a balliberális ellenzéki politika és az őket kiszolgáló média sem tartja lényegesnek a nemzeti értékeket. A fiatalok pedig hajlamosak az ellenzéki oldalra állni, az a menő!
Jó példa erre a nemzet stadionjának, a Puskás Arénának a megnyitása.
Ez a felemelő esemény összefoghatta volna a magyarországi társadalmat. Ehelyett a balliberális szárny a stadion átadásának ünnepe kapcsán a túlméretezett költségeket és a szűkre szabott parkolóteret szapulta, és magában örülhetett az elmaradt győzelemnek is a nyitómeccsen.
Az Index például ilyen gondolatokkal emlékezett meg a nyitómérkőzésről:
Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy a Puskás megnyitóján mégsem énekelheti 70 ezer ember a Dzsungel könyvét. A VIP-ből szinte kinéztek, amiért a seggemen maradtam, és tényleg nehéz volt nem felállni ekkora nyomás alatt, de én csak a Himnusznál szoktam felállni, és pont a napokban láttam egy műsort arról, hogy milyen messze elmennek az emberek, hogy alkalmazkodjanak az elvárásokhoz, így hát dafke ülve maradtam. Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján..”
Az Index újságírója „példát” mutatott tehát lázadásból a fiataloknak!
Így kell ezt fiatalok! Remélem, nem hallgatnak rá, inkább utánanéznek, mit jelentett a magyar népnek valamikor ez a stadion: Népstadiont, Puskás pedig nemzeti jelképet!
