„Magyarok” ha találkoznak
Az összenő, ami összetartozik mondást Willy Brandt német kancellárnak tulajdonítják, állítólag 1989. november 10-én hangzott el a schönebergi városháza előtt tartott beszédében, ahol Németország újraegyesítéséről szólt. Nagyon lelkes beszéd lehetett, hiszen a kettéosztott nemzet négy évtizedes vágyát jelentette be. Bár annak nincs nyoma, hogy valóban elhangzott volna, a megjegyzés szállóigévé vált, és azóta jócskán fényesre kopott.
De hát ki volt Willy Brandt exkancellár olyan szellemóriásokhoz képest, mint Ódor Lajos meg Magyar Péter? Micsoda pitiáner pillanata a történelemnek a német egyesülés, ha két ilyen nagy formátumú magyar találkozik Komárom Szlovákországhoz tartozó részében, a Duna bal partján?
Ne tessék megijedni, nem a magyar nemzet esetleges egyesítésének módozatairól kvaterkáznak, ami azért minden normális magyar embernek legalább egyszer az életben megfordul a fejében. Nem azért, hogy igazságot szolgáltatnának valakik Magyarországnak, és ők ezt helyeselnék. A két magyar hérosz témája ennél sokkal emelkedettebb és fennköltebb: hogyan lehet megbuktatni azt az Orbán- és Fico-kormányt, amelyek a választók, a nép akaratából kormányoznak.
A helyszín szimbolikus: a Matica slovenskának, annak a nemzetébresztő „szlovák anyácskának” a székháza, amely a felvidéki magyarság legádázabb ellensége volt, és megalakulása óta küzdött a magyarság ellen. Ugye nem kell magyarázni, milyen jelzésértékű ennek a két politikai magyar embernek az összenövése?
Bemutatni őket nem kell különösebben, hiszen hónapok óta tudjuk, hogyan ívelt fel pályájuk az európai politika legmagasabb régióiba. Lajosunk napjainkban a Progresszív Szlovákia szlovák liberális párt egyik zászlóvivője Brüsszelben, míg Péterünk – uniós mandátuma mögé bújva az igazságszolgáltatás elől – a saját maga által gründolt Tisza Pártnak a vezetője. (Nem általa alapított, hanem megvásárolt pártról van szó, amelybe úgy fészkelt bele, mint egy imágó). Ebben a minőségében járja az országot, és csinálja az ingyencirkuszt, ami természetesen nincs ingyen, hiszen Péterkénknek helyén az esze, a klubtagságot megfizetteti a „szabadságra éhes” kisérdeművel.
Mindkettejüknek, mind Lajosnak, mind Péternek megvan a maga küldetése. Míg Szlovákia és Magyarország miniszterelnöke a jószomszédi kapcsolat elmélyítésén dolgozik, ráadásul vállvetve próbálják a brüsszeli bolhacirkuszt jobb belátásra késztetni, és Európát élhetőbbé tenni, ezek ketten a szlovák és a magyar kormány leváltásán, a brüsszeli elvárások teljesülésén szorgoskodnak.
Két magyar ember. A csonka országi magyarnak még a neve is az, míg az elcsatolt magyarnak „csak” az anyanyelve. De attól még magyar anya szülte mindkettőt. Az egyiket átlépte a határ az elmúlt száz évben kétszer is, míg a másik birtokon belül maradt. Ami közös bennük: egyiküknek sem számít se határ, se nemzet. Mindketten a liberálbolsevik erők szolgálatába álltak, talán öntudatlanul (ez sem lenne mentség számukra) vagy tudatosan, amely erők egyenlőek a (természetesen nem létező) háttérhatalommal.
Egy dolog összeköti őket: a magyar anyanyelvük. Vagyis hát a magyarság elárulása, hiszen olyan erők szolgálatába álltak mindketten, amelyek – mintegy járulékos veszteségként – el akarják tiporni Magyarországot. Mert a „jogállamiság”, az „európai értékek” meg a „nyitott társadalom” olyan kategóriák, amelyek sajnálatosan ismerősek, csak azelőtt más volt a nevük. Ezeket lobogtatva próbálják a brüsszeli liberálbolsevikok kiéheztetni, majd az elégedetlen nép által eltakarítani a magyar és a szlovák kormányt. Ez a módszer sajnálatosan ismerős az Európai Uniónak nevezett tákolmány vezetőinél, elég szétnézni, hol mindenütt próbálják utcai zavargásokkal, alkotmányellenes erőszakkal, merényletekkel, Majdanokkal lecserélni a többség által megválasztott kormányt.
Mi vezérli őket? Hiúság? Bizonyítási vágy? Karrierizmus? Vakhit? Az egyiket egy zavaros pillanatban fölemelte a hatalom, és feltolta a miniszterelnöki székbe, a másik kegyvesztett lett, mikor megszűnt „miniszterfeleség” lenni. Most mindketten azért pedáloznak, hogy valakik legyenek.
És most találkoznak, természetesen nem véletlenül. Tudjuk, kinek az ötletére pódiumoztak Jókai Mór városában. A lényeg, hogy együtt osztották az észt a buta felvidéki magyaroknak. Abban a városban, ahol nemrég a magyar miniszterelnök találkozott a szlovákkal és a szerb elnökkel, hogy egyeztessenek országaink védelméről és az egész régió érdekeiről. Néhány nappal azután, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Szentatyával találkozott, és többek közt a békéről tárgyalt. Pár nappal azt követően, hogy Budapesten tárgyalt az EP harmadik legnagyobb frakciója, a hazafias érdekeket képviselő Patrióta csoport.
Mert tárgyalni lehet jó ügyekről és alantas szándékokról is.
