Magyarázom a bizonyítványod

Napjaink deltásított, omicronos világában talán kisebb hangsúlyt kap majd a gyermekek félévi bizonyítványa. Mindenki tisztában van azzal, hogy a diákok az elmúlt három tanévben úgy jártak az iskolával, ahogy a népmese mondja: hol volt, hol nem volt…

A bizonyítványjegyek azonban most mindenkinek tükröt tartanak: szülőnek, tanárnak, diáknak egyaránt.

A tükör pedig groteszk képet mutat majd. Minden esetben. De lehet-e, szabad-e, jó-e a jegyek skatulyájába bezárni a gyermeket.

Tanárként sok mindent tapasztaltam már az évek során a tanulmányi jegyekkel kapcsolatban. Volt nagy öröm egy-egy jól sikerült felelésnél, dolgozatnál, előfordult csalóka szomorúság, nemtörődöm vállrántás is, de a legszívettépőbb, mikor egy diák zokogva, hüppögve fogadja a „rossz jegyet”, hozzátéve, hogy ő ezért most otthon nagyon ki fog kapni, vagyontárgy, esetlegesen vacsora megvonásban részesül, vagy kiabálás lesz a „jutalom”.

Ilyenkor kicsit mindig összeszorult a szívem, mert hát lehet lusta, lajhár, kópé egy diák, az tény, hogy még soha senkit nem szidtunk és nem büntettünk jobbá.

Mondhatjuk, hogy „bezzeg az én időmben, kaptam egy pofont és rögtön tudtam mindent”, de ezek a pofonok még mindig ott égnek a generációnk arcán, fekete foltként virítanak a lelkünkön, Arkhimédész törvényét viszont azóta se tudtuk használni.

Kedves szülő, légy nagyon büszke gyermekedre. Mindegy, milyen jegyeket találsz majd a bizonyítványában. Szidással és büntetéssel nem lehet motiválni. A tanárt és az iskolát se köpködd otthon, főleg ne a gyermeked előtt.

Hidd el, a tanár és az iskola mindent megtesz a kincsedért, de a gyermek a tiéd, a te dolgod vele megértetni, hogy az élet, az igazi küzdelem nem az iskola védőbuborékában zajlik.

Szülőtársam, ne ijedj meg a tökéletlenségtől, az iskolarendszerünk nagyon rossz, egyre kevesebb gyermek képes helytállni benne.

A rendszer nem csak rossz, hanem velejéig romlott. A mérgezett alma már kívülről sem csillog, hiába kínálgatják szép szóval, szeretettel a bájos mostohák. A rendszer legalább ötven évnyi – ha nem több – késésben van gyermekeink dinamikájához képest. Keserű kimondani és megérteni is, hogy az iskola ebben a rendszerben vajmi kevés reálisan használható tudást ad, egyszerűen nem képes a tanulást értelmes tevékenységgé tenni, nem olyan dolgokat tanít, amelyeket a tanuló azonnal vagy később alkalmazni tudna a mindennapi élet gyakorlatában.

Leegyszerűsítve a képletet, a gyermekeink kilencven százalékban úgy tanulnak, hogy egyáltalán nem áll szándékukban, érdekükben használni a megtanultakat.

Ráadásul, osztályozási és tesztelési rendszerünk a hiányosságokra, nem pedig az erősségekre fókuszál. Elég csak megnézni az állami teszteléseket, és az ember rögtön rájön, nem azt hivatottak bizonyítani, mit tud a tanuló, hanem, hogy mit nem.

Sokszor szembesültem már a kérdéssel diákjaimtól, vajon mire lesz jó nekik az életben például az összetett mondat elemzésének tudománya, vagy miért kell nekik érteni a magyar nyelvészet finomított, nyakatekert, kivételesített rejtelmeihez. Igazából soha nem tudtam értelmes választ adni erre.

A „csak” és az „azért, mert azt mondtam”, nem válasz.

A jéghegy csúcsán pedig ott pompázik a „jegyrendszer”. Az értékelés réme. Gondoljunk csak bele egy olyan helyzetbe, hogy egy osztályba jár a mókus és a hal. És mindkettőtől elvárnánk, hogy fára másszon, de rögtön, ügyesen, lehetőleg hibafaktor nélkül. Nem kellene sokáig találgatni, ki indul hendikeppel a történetben, és kinek lenne sikertelensége. A jegyekkel való beskatulyázó értékelés pedig pontosan a hal-gyermek sikertelenségét támogatja. És ember legyen a talpán, aki el tudja magyarázni a hal-gyermeknek, hogy azért kaptál kettest, hármast, mert nem vagy mókus, mert te halnak születtél, és bár az úszásban kiváló vagy fára mászni soha nem fogsz tudni.

Kedves szülő, gyermeked ebben a rendszerben teljesít, él, túlél. Némelyikük mókus, némelyikük hal.

Bármilyen osztályzatot kap is, hozzád megy haza, neked kell szívedre szorítani és büszkének lenni.

A tiszta egyesért, a kettesekért, a hármasokért és a rosszabb jegyekért is. Mert az a gyermek küzdött. Küzdelmének sikere épp úgy a tiéd, mint a sikertelensége.