Magyar7: kikosarazva!
Gondolt egyet a Ma7 médiacsalád: a Magyar7 hetilapot megpróbálja Magyarországon is bemutatni, terjeszteni. Nemcsak az eladásból származó bevételre, új piaclehetőségre gondolva, hanem elsősorban arra, hogy az anyaországi olvasó számára közelebb hozzuk a Felvidéket.
A szándék szerint a budapesti Írók Boltja lett volna az első lépés a „betörésre” a magyarországi piacra. A téma kapcsán rögtön felajánlottam a segítségemet, hiszen a könyvesbolt vezetőjével baráti kapcsolatban állok. Ki más kérje fel őt, ha nem én! Egy évszázados, budapesti kollégiumi időkre visszanyúló baráti társaság kicsit fiatalabb tagja a boltvezető, aki ráadásul szintén újpesti szurkoló. Ez a társaság legutóbb a majdnem mindent eldöntő, de már kevésbé jó emlékű Wales-Magyarország Európai bajnoki utolsó csoportmérkőzést nézte meg együtt.
Tudtam, hogy találkozunk, ezért vittem magammal pár számot a hetilapból, hogy még a meccs előtt nyélbe üssük az üzletet.
Az sem rettentett vissza, hogy a baráti társaságunk zöme nem túlságosan rokonszenvezik a jelenlegi magyar kormánnyal, nem is ezért kedveljük mi egymást. De gondoltam, létezik nemzeti liberalizmus is, amely úgy kapcsolódik az európai szabadelvűséghez, hogy közben értékrendjének részét képezi a nemzeti kultúra és történelmi azonosságtudat is, amibe beletartozhat az elszakított nemzetrészek iránti szolidaritás, főleg úgy, hogy én, a barát is külhoni vagyok.
Meg aztán arra is gondoltam, hogy ezek a gyerekek biztos a Momentum szimpatizánsainak ahhoz az 50 százalékához tartoznak, akik számára a közvélemény-kutatás szerint elfogadhatatlan a liberális párt elnökének és egyik EP-képviselőjüknek a külhoni magyarság érdekeivel ellentétes álláspontja, miszerint a külhoni magyar politikusokkal és pártokkal szemben nem magyar politikusokat és pártokat támogatnak a különböző választások előtt..
Nos, a különböző lapszámok első ránézésre tetszettek is neki, meg is jegyezte Janó, hogy
jó helye lesz a lapnak az Élet és Irodalom (ÉS) valamint a Magyar Narancs hetilapok mellett, merthogy e két hetilapot árusítják az Írók Boltjában.
És rólam van szó, azért! Ebben a pillanatban kicsit elbizonytalanodtam, hiszen köztudott ennek a két lapnak a liberális kötődése, melyek mellett nehezen férne meg a polcon egy konzervatív, határon túli magyar, ráadásul még a nevével is a budapesti látogatókat, vásárlókat esetlegesen irritáló hetilap. Főleg Karácsony után, előtt!
A szünetben 1:0-ra vesztettünk, ekkor barátom már visszafogottabb volt a Magyar7 árusításával kapcsolatban,
azt mondta, hogy majd megbeszéli kollégáival a boltban, aztán jelentkezik. A második félidőben kaptunk még egy gólt, nem mondta, de biztos arra gondolt bánatában a lapunkkal kapcsolatban, hogy veszélyeztetné az Írók Boltjának szellemiségét, hangulatát. Ráadásul kedvencét, Dzsudzsákot le is cserélték..
Mintha a Katona József Színház egy Csurka István darabot vinne színre, vagy az RTL Klub napi sorozatot készítene a honfoglalásról, esetleg a közelgő Trianon évforduló kapcsán az elszakított országrészek valamelyikén élők történetéről. És közel sincs úgy, hogy ahány színház, annyi szokás...
Mindezek után nem lepődtem meg az Írók Boltjának udvarias visszautasításán:
Nem mi tehetünk róla, hogy regionálisnak számítunk ideát és odaát is! Érezzük magunkat megtisztelve, hogy barátom nem provinciálisnak titulált minket!?
És az a fránya, kényes budapesti értelmiség, amely csak a Magyar Narancsra és az ÉS-re kapja fel a fejét, az tehet mindenről!
