Magyar köztársaságielnök-jelölt keringő
Az eddigi hírek alapján a magyar nemzetiségű köztársaságielnök-jelöléssel kapcsolatban vannak rossz, rosszabb és még rosszabb elképzelések, sőt már hivatalos bejelentés is van a jövő évi választásokra.
A rossz az lenne, ha nem lenne jelöltünk, mintha nem is léteznénk számottevő őshonos nemzetrészként ebben az országban. Ezzel önként lemondanánk arról, hogy a jelöléssel erősítsük magyarságtudatunkat, önbizalmukat. Ha nem találnánk közösen egy megfelelő jelöltet, aki mögé nyugodt szívvel odaállhatunk, mert tudjuk, hogy olyan kiváló személyiség, aki összefogja, és nem pedig megosztja a felvidéki magyarságot.
A rosszabb az lenne, ha úgy tennénk, mint ahogy a legutóbbi választások során a Most-Híd tette, és hivatalosan egy demokratikusnak tartott szlovák jelöltet támogatnánk. Legutóbb Hrušovskýnak, a KDH jelöltjének támogatása egy ilyen elhibázott döntés volt a vegyespárt részéről, hiszen volt magyar elnökjelölt is: Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke. De hát a pártsovinizmus nagyúr!
A legrosszabb döntés a felvidéki magyarság szempontjából kétségkívül az lenne, ha két magyar jelöltje lenne a fogyatkozó, megosztott és egymásnak ugrasztott felvidéki magyarságnak. Egy lenne a Most-Híd boszorkánykonyhájából, egy pedig az MKP műhelyéből! Egy újabb „ragyogó lehetőség” a felvidéki magyarság belső harcára a kampány során! Ezt még kárörvendően a többség is megmosolyogná!
A Most-Híd kongresszusa az egyeztetési hajlam legkisebb jele nélkül köztudottan már úgy határozott, hogy saját pártelnökét indítja köztársaságielnök-jelöltként a jövő évi választásokon.
A Magyar Közösség Pártja az Országos Tanács határozata alapján szintén kongresszusi rangra emelte a jelölést, amelyre szeptemberben kerülhet sor. Dönthet bárhogyan, kiválaszthat egy személyt az országos elnökség által javasolt négy jelöltből (időközben Csáky Pál európai parlamenti képviselő megköszönte a bizalmat, és inkább az EP-választásokra összpontosít), vagy akár mást is, de az okos döntés az lenne, ha a konfrontáció elkerülése végett nem jelölne senkit se. Ha már szakadtunk, legalább ne szakadjunk meg teljesen! Hogy a lövészárkok ne mélyüljenek tovább, hogy a barikádok ne emelkedjenek még jobban a felvidéki magyar pártharc frontvonalán. Ezt senki se tekintené bátortalan megfutamodásnak vagy önfeladásnak, sokkal inkább egy olyan bölcs döntésnek, ami a felvidéki magyarság következő éles, belső harcának elkerülését szolgálná, ezzel együtt mérsékelné a szembeállást.
Ezt az elhatározást minden bizonnyal méltányolnák a felvidéki magyar választók is! A további lépés, hogy támogatják-e vagy sem a választásokon a vegyespárt jelöltjét, már rajtuk múlik. Ez a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hiszen Bugár nem is akarhat köztársasági elnök lenni, tudja jól, hogy esélytelen: Szlovákia még nem áll készen arra, hogy magyar nemzetiségű köztársasági elnöke legyen! Jelöltetése csupán arra szolgálhat, hogy a kampány során a figyelem kereszttüzébe kerüljön, megállítsa saját maga és pártja csökkenő népszerűségét és erősítse saját egóját a legközelebbi parlamenti választások előtt. Ezért tőle nehezen elképzelhető a visszalépés gesztusa!
A felvidéki magyarság érdeke innen nézve másodlagos…
