„Magányos” gyilkosok

A lényeg: meg akarták ölni a republikánus elnököt, jelenlegi elnökjelöltet, aki minden valószínűség szerint ismét elnöke lesz az USA-nak. Ezt akarta megakadályozni a mélyállamnak nevezett (természetesen nem létező) háttérhatalom, amely állam az állam fölött, hatalom a legitim hatalom nyakán. A parazitáknak az a gyülekezete, amely az Egyesült Államokat gazdaállatnak használja, és annak hadi erejével próbálja uralma alatt tartani az egész bolygót.

Magányos gyilkosok pedig nincsenek.

Kétségtelen, vannak a tömegpszichózistól elborult agyú elmebetegek, akik a fegyvereket reklámozó YouTubecsatornán szocializálódnak, s akik kulturális feltétként a hollywoodi futószalagról a civilizáció nirvánájaként a nap minden percében megkapják a maguk erőszakadagját a fehér por mellé. Az ilyenek alól kiszalad a talaj, és úgy bolyonganak a virtuális térben, mintha ebben a világban élnének. A game over számukra maga a valóság.

Az amerikai „demokrácia” természetesen nem akkor veszítette el a szüzességét, amikor Kennedyt levadászta, de azóta egyre gátlástalanabbul és arcátlanabbul tapos el mindenkit, aki az útjában áll. Aki például napjainkban nem akar harmadik világháborút. Mint Trump elnök.

A merénylő megbízói először igyekeztek gyorsan világgá kürtölni, hogy magányos elkövetőről van szó, majd jöttek az addig tébláboló rendőrök, és gyorsan lelőtték, nehogy eljárjon a szája. Richtig úgy, mint Oswaldot annak idején. Majd beindult a bizonyítékgyár, amely villámgyorsan kiderítette, hogy a merénylő természetesen republikánus párttag volt. Papíron, lehet. Ahogyan az Északi Áramlatot is az oroszok robbantották fel.

Mert ezek ilyenek. Nem válogatnak a módszerekben, és nagymesterei a hazugságnak. Néha elég egy csákány, mint Trockij, máskor pisztolyos kivégzőosztag, mint Tisza István, „öngyilkosság”, mint Teleki Pál esetében. Mert a történelem nem tegnap kezdődött. A bolsevik tempó azonban minden esetben felismerhető, legyen szó Kennedyről, Ronald Reaganről, II. János Pál pápáról vagy éppen Robert Ficóról. Az emberi jogok és a deviancia szabadságát hirdető „demokraták”, akik kendőzetlenül támadják a vallást, a rendet, a méltóságot, a családot, a közösséget (miközben közösségről papolnak), mindent, ami emberi, s ami az embert naggyá tette, nem bírták elviselni, hogy nem az ő emberük lesz az amerikai elnök. Az útjukban áll.

De soha még az amerikai történelemben nem fordult elő olyan hajtóvadászat, amilyennel Donald Trumpnak kellett szembenéznie. Eltitkolt iratok, lefizetett örömlány, orosz kapcsolat, a kongresszust támadó tömeg felbujtása, meg a világ minden képtelenebbnél képtelenebb vádja előkerült az utóbbi pár évben ellene. Soha még amerikai elnök ellen nem indítottak eljárást. És a mainstreamsajtó szájkosár nélküli csaholása. S csak úgy hemzsegtek a korrupt bírák és kormányzók a történetben.

Trump elnöknek néhány centiméteren múlt az élete. Robert Ficónak hajszálon függött. S amikor azt halljuk, milyen bátrak ezek a férfiak (Donald Trump, Orbán Viktor, Robert Fico és még néhányan), bizony, nem üres szólamot hallunk. A rájuk fröcskölt teméntelen mocskot ugyan nem tudjuk lemosni, de imádkozzunk értük. Mintha magunkért. A gyerekeinkért, az unokáinkért.