Machala úr, hátrébb az agarakkal!
Azt írja Martina Šimkovičová szlovák nemzeti pártos kultuszminiszter hivatalvezetője, Lukáš Machala, hogy tiszteli ugyan a „szlovák magyarokat”, de… Sőt, szó szerint „nagyon tiszteli”. Aztán a „de” után jön a lényeg: ne nagyon ugráljunk. Mi, nagyon tisztelt szlovákmagyarok.
Mindezt azért tette szóvá Machala úr, mert kikerült néhány, a magyarok által lakott településeket jelző forgalmi tábla Nyitra megye néhány országútja mentén. Amire a kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében jogunk van. No de mégis, mit képzelünk mi, és mit képzel Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos? Mit ugrándozunk?
A sors fintora, hogy az Európai Parlamentben az Európai Szocialisták Pártjából nemrég többek közt azzal az indokkal zárták ki a Smert, mert otthon (értsd Szlovákiában) kormánykoalícióra lépett a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal. Mert Brüsszelben már csak így mennek a dolgok, az elvtársak felhatalmazva érzik magukat, hogy beleszóljanak egy-egy tagország belpolitikájába – amihez amúgy az égvilágon semmi közük –, és minősítgessenek a szájuk íze szerint.
De ezúttal nem is ez az érdekes. Ezt még lenyelték volna a brüsszelita posztkommunisták, de a legutóbbi alkotmánymódosítás (csak két biológiai nem létezik: férfi és nő) már megülte a gyomrukat, hiszen a Smer ezzel tett egy kitérőt a normalitás felé, és nem igazodik az ukázhoz, amely szerint bárki lehet bakkecske vagy villanyradiátor. A Smer innentől kezdve nem kompatibilis az abnormalitással. Vagyis megtagadta az engedelmességet, amiért büntetés jár.
Az eredeti indok, hogy a Smer a nemzeti párttal alkot kormányt, a kutyát sem érdekelné, főleg minket, felvidéki magyarokat nem, ha nem bújna ki minduntalan a szög a zsákból. A nemzeti pártos figurák azonban nem képesek átlépni az árnyékukat. Náluk a Na Slovensku po slovensky! egyenlő a tizenegyedik parancsolattal. Hiába jópofizik tehát Danko kapitány a tatabányai turulszobor alatt, ha emberei rombolják azt a jó viszonyt, amit a szlovák–magyar kapcsolatban Orbán Viktornak és Robert Ficónak sikerült kialakítania.
Machala úrnak néhány dolgot tudatosítania kellene. Egyrészt nem vagyunk sem a „mi magyarjaink”, és nem vagyunk „szlovák magyarok”, ez a terminus technicus fából vaskarika. Ha esetleg még mindig magyarázni kellene: magyarok vagyunk, csak éppen Szlovákiában élünk.
Másrészt nem kérünk az olyan tiszteletből, amely a „de” szócskával folytatódik. A nevetséges érvet, hogy ezek a táblák „abszolút kavarodást” okoznának, a türelmetlen szlovákok már ezerszer eljátszották, ezt már a gyerekek sem hiszik el. Emögött semmi más nincs, mint hogy Machala úrnak elborult az agya, amikor meglátta Zselíz nevét magyarul.
Másrészt Machala úr csak idehaza utazgat, és halvány lila gőze sincs arról, mi minden van a demokratikus Európában, hogyan bánnak a „jószívű” nemzetek a kisebbségeikkel. A szlovák „dobrosrdečnosť” (nagylelkűség) ezekhez hasonlítva csak a népmesék birodalmában létezik, kedves Machala úr, az önhöz hasonló „hazafiaknak” köszönhetően. De ha már Magyarországot emlegeti, kicsit szétnézhetne ott is. Kétnyelvű táblákat garmadával talál. Szlovákot is, horvátot, sőt svábot is, például Pest vármegyében.
Vagy talán arról sem hallott, hogy Magyarországon léteznek az állam által bőkezűen támogatott kisebbségi önkormányzatok? Mutasson egyet Szlovákiában! Apponyit emlegetni pedig abszoltút bárdolatlanság, hiszen mi, felvidéki magyarok több mint száz éve viseljük azt az asszimilációt, amit megpróbálnak Apponyi gróf néhány éves regnálásával kompenzálni.
Machala úr tehát kissé hátrébb léphetne az agarakkal, és megpróbálhatna európai módon viselkedni. A probléma ugyanis, mint említettem, ott kezdődik, hogy éppen nem tiszteli, se kicsit, se nagyon a Szlovákiában élő magyarokat. Ha így lenne, nem jelentene számára problémát a kétnyelvűség (amelyet a szlovák törvények is garantálnak). De megszokhattuk a hasonló lekezelő véleményeket: nekem ugyan semmi bajom a magyarokkal, de… Igenis, baja van, s ez a baj elsősorban a fejében okoz zavarokat. Ha ezt a magánszámot egy Tátra-alji kocsmában adná elő, talán sikert aratna vele, de kormányon levő párt miniszterének szóvivőjeként ugyancsak leszállítja az amúgy sem magas színvonalat, és aláássa a kormány igyekezetét, hogy normális legyen a viszony a magyarok és a szlovákok között. De legnagyobb sajnálatunkra a Smert nem ezért zárták ki maguk közül az európai szocialisták.
