Lovagokra van szükségünk…

Születésnapot ülünk, amely az öröm és a hála mellett, figyelmeztet is bennünket. Csak akkor tudjuk megőrizni nemzeti imádságunkat, ha lesznek őrzői, védői. Mondhatjuk, hogy lovagokra van szükség, a magyar kultúra lovagjaira. A lovagok tudjuk, hogy valamely ügy, gondolat, eszme lelkes közéleti harcosai, védelmezői. Ha felelevenítjük történelmi ismereteinket bizonyos képzeletben előttünk állnak a páncélos vitézek, a keresztes lovagok vagy éppen Mátyás király fekete serege. Akkor, abban az időben rájuk volt szükség. Ma azonban a kultúra lovagjainak más feladat jut, másra kell figyelniük.

Manapság, és maradjunk a házunk táján, békésebb eszközökkel kell megvédeniük és továbbadniuk magyar kultúránkat. A szép magyar beszéd, a szépirodalmi alkotások, művészi kifejezések, a magyar oktatás és az őseink tiszteletére való nevelés tartozik többek között, modern szóval, a munkakörükbe. Figyelnek és őrzik a nyelvünket, a hagyományainkat. Ha kell erélyesen fellépnek, de tanítanak és átadják mindazt a tudást, amelyet Ők is megtanultak.

Mert nem egy erődítménybe zárjuk kultúránkat, hanem hirdetjük és megéljük. És továbbadjuk gyermekeinknek, a jövő nemzedékének.

Lovagokra van szükség, mert egyre kevesebben vagyunk és tépáz bennünket nyugat és kelet egyaránt. Hódítani akarnak, új eszmék mentén beolvasztani és megszüntetni a saját, a nemzeti kultúránkat. Erre kell odafigyelniük a kultúra lovagjainak, hogy megismerve más kultúrákat, a sajátunkét nem feladni és elveszni hagyni. Nem könnyű feladat ez, hiszen a fiataloknál a divatos, az új mindig kapósabb. De nem mindig értékesebb és időtállóbb.

A magyar kultúra napján képzeletben mindazok lovaggá válnak, akik életükkel és munkájukkal ezt a nemes célt szolgálják. Nem kényszerből teszik, hanem meggyőződésből és elhivatottságból.

Eszembe jut egy filmjelent a Mennyei királyságból, amikor Jeruzsálem ostrománál Balián lovaggá avatja a közkatonákat, az apródokat és mindazokat, akik szeretnék megvédeni a szent várost.

A Himnusz születésnapján képzeletben mi is térdre ereszkedünk, hogy megerősödve vegyük fel a harcot a közöny, az igénytelenség és mindazon káros eszmék ellen, amelyek szeretnék megfojtani magyar kultúránkat.

Mert nemzeti kultúrára igen is szükség van. Legyen szó szlovákról, csehről, vagy lengyelről, de folytathatnánk a sort. A kultúra megőrzi nemzetünket, nyelvünket és bátran védhetjük meg vele ezeréves történelmünket.

Legyünk büszkék a kultúra őrzőire, mert lovagok Ők egytől egyig. Az óvodában és az iskolában, a kulturális intézményekben, de mindenki elnyerheti ezt a nemes címet, aki vállalja anyanyelvét és bátran kiáll nemzete érdekében és védelmében.

„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!”