2021. október 8., 08:26

Libéék meg a padlássöprők

A minap Magyarországon járt az Európai Parlament emberjogi bizottságának, a LIBE-nek a küldöttsége. Teljes nevén: Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság. Jöttek kicsit kutakodni, vizslatni, hogyan is állnak az ügyek az orbáni diktatúrában. Mert az Európai Parlament haladó többsége nagyon aggódik. Már 2018-ban is aggódtak, és tavaly is szerettek volna aggódni egy sort, de akkor a járvány miatt nem tudtak. Most két járványgörbe közt elruccantak Budapestre, hogy majd közzétegyék az előre megírt verdiktet.

Európai Unió
Az EU brüsszeli központja
Fotó: unsplash.com

Tisztára mint az ötvenes években a padlássöprők (ha még emlékszik valaki ezekre a gazemberekre, akik dolgos parasztembereket forgattak ki mindenükből).

A párhuzam csöppet sem erőltetett.

A padlássöprők a kommunista hatalom végrehajtói voltak, akik „a nép nevében” rekviráltak minden mozdíthatót a néptől. Mert a nép nyakas volt, és a beszolgáltatás elől megpróbált legalább annyit megmenteni, amennyi a család túléléséhez kellett. Mert nem méltóztatott éhen dögleni. Az elvtársak természetesen nem a padlásokra specializálódtak, vittek mindent: malacot az ólból, tehénkét az istállóból, tojást a tyúk alól, szemes terményt a hombárból. Bort, búzát, békességet. A padlássöprés mint jelkép maradt az utókorra.

De hogy jön ide a LIBE? Az majd a végén derül ki.

Az ilyen bizottságoktól dőreség lenne objektivitást elvárni, különösen, ha köztudott, hogy a hét Budapesten járt bizottsági tag közül öt balos és liberális volt, ketten konzervatívok. Így aztán borítékolható, milyen feljelentés készül újra, amin majd elcsámcsoghatnak az Európai Parlament honatyái. A két nem liberális-balos tag mindenesetre jelezte, semmilyen konkrét aggódnivalót nem találtak, ám a jelentés hemzsegni fog a jogállamiság lábbal tiprásának a fennforgásától.

Ugyanis. Gwendoline Delbos-Corfield, a bizottság vezetője szerint a jogállamiság „bizonyos aspektusai” romlottak! Ez a megdönthetetlen szakmai vélemény még Budapesten hangzott el a hetes fogat vezetőjétől. Hogy mik ezek a „bizonyos aspektusok”, majd tudatják, ha feldolgozták a sok száz véleményt, amelyek közül legalább hetvenet személyesen gyűjtöttek be. A többit talán levélben vagy kézrátéttel.

Feltételezem, hogy a hetes fogat nem érdeklődött a magyarországi mozikultúrában dúló cenzúra iránt, ahol a kormány elfojtja a liberális, balos értékrendű filmek vetítését.

Például nem ad pénzt olyan rendezőknek, akik sokmilliárdos támogatással Oscar-díjat nyernek, majd a díjátadón a pezsgőbontás előtt diktatúráznak egy egészségeset. Ja, hogy fordítva van? Az Elk*rtuk új magyar filmet már készülésekor ott gáncsolták, ahol lehetett, és véres küzdelmek után lehetséges, hogy megnézhetjük. Budapest vezetésével közelharcot kell vívnia a producernek, hogy engedélyezzék a látatlanban (természetesen szigorúan szakmai alapon) elutasított film vetítését. Emlékezzünk vissza: ugyanezt művelték a Hídemberrel, amelyet már elkészülte előtt elparentált az aggódó „szakma”.

Az sem valószínű, hogy a hetes fogat kézbe vett néhány magyarországi nagy példányszámú baloldali, liberális lapot, és legalább a címoldalakon felszisszent volna, ahol a miniszterelnököt, kimerítve a becsületsértés tényét, alpári hangnemben támadják, kinyitott volna néhány balliberális portált, ahol szintén ömlik a gyűlölet (mellesleg éppen ők vádolják ezzel a kormányt), a zorbáni diktatúra forgatókönyve szerint. A Charlie Hebdo szégyenében elpirulna, hogyan übereli néhány magyarországi termék az ő „szellemiségüket”.

Azt se feltételezzük, hogy libéék megvizsgáltak volna néhány felháborító bírósági ítéletet, amelyben az állam húzta a rövidet, vagy a börtönbizniszként elhíresült ügyvédi gyakorlatot górcső alá vette volna.

Nem ez volt a feladatuk. Ők azért jöttek, hogy bár fölösleges munkát végeznek, hiszen egy parlamenti határozaton kívül (amelyen majd Gwendoline Delbos-Corfield-féle jelentésként ismerhet meg a civilizált Európa) az egész turnénak az égvilágon semmi következménye nem lesz. A különbség libéék és a padlássöprők között  annyi, hogy míg a padlássöprők a megvalósult diktatúra talpasai és végrehajtói voltak, ezek a hóhányók egy most épülő, türelmetlen diktatúra előharcosai, akik a fenyegetés, a nyomásgyakorlás, a zsarolás módszereinek a szellemi élharcosai. Remélhetően a gazdiktól, a (természetesen nem létező) háttérhatalom figuráitól legalább megkérik az árát a hazugságnak, amit ismét összehordanak.

De azért legyünk méltányosak: ezek még csak agitátorok. A padlássöprők majd később jönnek, feltéve, hogy lesz még jelenésük Magyarországon.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/40-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.