Levelezgetek Bugár Bélával
Először én írtam neki még 2016-ban egy nyílt levelet, nem szégyellem, mindenki olvashatta akkor. Arra kértem őt abban, hogy a parlamenti választások hajrájában hosszú lábaival lépjen egy nagyot, mutasson követendő példát, jelentse be, hogy ő is az MKP-ra fog szavazni annak érdekében, hogy több magyar legyen a parlamentben. Azt is írtam neki, hogy saját pártjának magyarjai a szlovák szavazatoknak köszönhetően amúgy is biztosan bejutnak a parlamentbe, viszont ezzel a politikusi lépéssel nagyot nőne a felvidéki magyarok szemében, akár még a következő köztársaság elnöki választásokon is támogatnánk őt. Bár akkor még nem sejtettük, hogy egyszer lesz is neki ilyen felfelé menekülő szándéka. Ha pedig ez nem sikerülne, mármint államfőnek lenni, még mindig ott van egérútnak az Európai Parlament.
Bevallom őszintén, hogy nem válaszolt rögtön a levelemre. Csak egy évvel később találtam a postaládánkban egy válaszfélét tőle, amelyben azzal büszkélkedett, hogy kormányzásuk első évében milyen komoly eredményeket értek el a jogállamiság építésében, a régiófejlesztésben és kisebbségvédelemben. Hogy a leszakadt régiókat felzárkóztatták, kérkedett az R7-es építésével is, aztán hogy ezerrel beindult az autópálya- és gyorsforgalmi útépítés előkészítése, és Szlovákiát végre megszabadították a műanyagszatyroktól, hogy a Most-Híd lépésről lépésre halad előre a kitűzött célok teljesítésében. Lehet, hogy mások is kaptak ilyen levelet tőle, és megvan a véleményük.
Jó nagyparaszt módra nem válaszoltam a levelére, de mentségemre szolgáljon, hogy azért írtam róla. Ő viszont nem haragtartó, mert még a nyáron kívánt nekem (is) kellemes szabadságolást. Azzal indokolta a levél időzítését, hogy nyáron kevesebb a gyűlölködés, mert az emberek gondtalanul pihennek, egymásra figyelnek inkább, és a tavaszi levélben leírtakat megismételve büszkén írta, hogy „Szlovákia lendületben van”. Újat nem igen tudott hozzátenni, talán olvasták mielőtt a szemétbe dobták.
Aztán 2018-ban kiderült, hogy miben van és miben nincs lendületben az ország! Politikai feddhetetlenségben semmiképpen se! Nem is írt már tavaly levelet. Észrevették, mintha nem lett volna tiszta a lelkiismerete a különböző kormányválságok között lavírozó hintapolitikája miatt?
Most viszont kaptunk tőle egyet megint. Azt írja benne, hogy kérdezzek meg mindent tőle, amit csak akarok, ami érdekel! Minek? Két éve egyfolytában keressük a miérteket, kérdezgetünk, meggyőző válaszok nem érkeznek, csak olyan frázisok, mint ebben a harmadik levelében, amelyben köztársaságielnök-jelöltként agitál:
Hogy jobb valakivel tárgyalni, mint rácsapni az ajtót, felül kell emelkedni a politikai csatározásokon, partnernek kell lenni a politikai válságok megoldásában, készen kell állni az együttműködésre – sicc! A belső politikai vitákba nem szabad bevonni külföldöt! A jó elnöknek pedig törekednie kell arra, hogy minden állampolgár számára – nemzetiségtől, származástól és életkörülményektől függetlenül – adottak legyenek a feltételek a tisztességes élethez és munkához.
Mindezekre persze illett volna törekedni már a legkisebb kormánypárt elnökeként is. Bugár Bélának van víziója is az újabb levél szerint: egy fejlődőképes Szlovákia! Nagyon bölcs gondolat, tegyük hozzá, nekünk is van egy víziónk: a szülőföldön maradás és boldogulás, valamint a felvidéki magyar egység! És nagyon jól tudjuk, hogy ez utóbbi Bugárral megvalósíthatatlan, hiszen a nagy „együttműködő” egyúttal a legnagyobb megosztó is!
