Levél egy ismeretlenhez

Amikor Budapestre vittek kirándulni, csak a plázákat jártátok, nem voltatok a budai várban, a Halászbástyán, a Margit-szigeten, a Hősök terén, az Országházban és a Lánchídon is csak átrohantatok autóval, ahelyett, hogy lassan átsétáltatok volna rajta. A feleséged sem tudott lebeszélni arról, hogy a gyereked szlovák iskolába írasd. Elhagyni nem mer, mert mindent felezni kellene, a gyereket is.

Mert te kemény gyerek vagy, és amit egyszer a fejedbe vettél, attól nem tágítasz. Most ezt ötlötted ki, holnap mást fogsz. A holnap éppúgy nem érdekel, mint a ma! Ha érdekelne, olyan iskolába írattad volna a fiadat, ahol az anyanyelvén tanulna, és nem veszne el a magyar közösség számára. Ezek szerint neked igazából a gyermeked se számít, mert akkor nem szánnál neki kellemetlen élményeket abban a másik iskolában és bizonytalan sorsot az életben. Majd megszokja, mi?

Tudod te, milyen nehéz az iskola? Különösen az első évfolyam? Amikor betű- és számvetés van, és idegenül! Megnyugodhatsz, később se lesz sokkal könnyebb neki. Felkészíted az életre? Milyenre? Az identitászavarosra? Azt gondolod, hogy úgy lehet csak belőle felnőttként európai polgár, ha elhagyja a saját nemzetét? Vagy mert nem jó kisebbségben élni? Ettől szeretnéd megkímélni? Mennyivel több a többség? Kevesebb! A Kárpát-medencében együtt élő és gondolkodó magyarságnak alig az egyharmada. A boldogulása tehát nem úgy biztosított, ahogy te gondolod!

Mert a szlovák iskola felső évfolyamai már tagozatosak? Lehet választani: az egyik osztályban vannak emelt számban matematikaórák, a másikban többet énekelnek, a harmadik meg idegen nyelvvel bővített? A magyar iskolában kevesebb a gyerek, ezért ott ezt nem lehet? De ott az egész iskola elejétől végéig magyarságtagozatos! Van magyar népmese és népzene, magyar honismeret, magyar történelem és magyar irodalom tagozat is! A többletet az jelenti, hogy magyar!

De veled az ember feleslegesen folytatna erről vitát, te már régen meggyőzted magad a légből kapott érvekkel. Ezt a monológot inkább azért írom, hátha egyszer helyetted valaki más elolvassa, mielőtt iskolakötelessé válna a kölyke.

Ez így nem igazságos? Ki mondta, hogy bármi igazságos itt? Ki akarta, hogy határok válasszák el a magyart a magyartól? Nem önként vállalt kisebbségi sors a mienk, hanem ránk erőltetett. A magyarságunk viszont önként vállalt! Már akinél. Nem az a magyar, aki magyar iskolába járt, hanem aki a gyermekét is oda járatja. Különben fogyásra ítéltetünk.

Nem érdekelnek a kifogásaid, ne haragudj, nem is értem őket. Csak annyival tudok hozzájárulni a szabadságodhoz, hogy békén hagylak! Bántódás ért valamikor a magyarságodért? Másokat megkeményít, téged legyengít! Ver otthon az asszony? Neked kell mindennap megfőzni a vacsorát, kimosni a saját szennyesedet? Fájdalmas a tökön rúgás, rossz volt a kollégiumban? Ritkább az erekciód, mert annak idején magyar iskolába jártál? Nem elég hűtött a sör? Gyenge a pálinka, pocsék a film? Kikapott a DAC? Lassú az internet, nincs wifi a klotyóban? Szorulásod van? Szörnyű annyi szlovákkal együtt dolgozni? Frontérzékeny vagy? Féltékeny az asszony? Úgy érzed, senki se szeret? Nem ünnepelnek eléggé? Mi a fene közöm van nekem ehhez?

Elnyomottnak érzed magad? Ki nyom el? Az anyósodék, a szlovák szomszéd vagy az asszony? Az önkormányzat vagy az állam? Saját magadat nyomod el félelmedben! Ne haragudj, de nem érdekelsz, mert nem anyanyelvi iskolát választottál a gyermekednek! Nem akarom tudni, hogy miért! Tőled függetlenül akarok létezni. Remélem, a kocsmában is kiközösítenek és a teremfocicsapatból is. Nekem te többé nem vagy magyar, mert a fiadnak nem adtál erre esélyt!

Szabadon akartál dönteni? Szabad maradsz! Mi az a szabadság? Biztos jól érted a szót? Mondd, jól érzed magad? Boldog vagy? És a gyereked boldog lesz a szlovák iskolában? Kétlem.