Lesznek-e jövőre a szlovák pártoknak magyar képviselői a parlamentben?
A szlovák politikai életben nem tekinthető úttörő kezdeményezésnek a SaS-nak és az OĹANO-nak az az igyekezete, hogy listájukon magyar nemzetiségű képviselőjelölteket indítsanak a parlamenti választásokon.
A bársonyos forradalom utáni eufóriában, 1990-ben az első szabad választásokon a rendszerváltó VPN-nek köszönhetően a Független Magyar Kezdeményezés (későbbi Magyar Polgári Párt) hat képviselői helyhez jutott a szlovák parlamentben (Berényi József, Markotán Péter, A. Nagy László, Pirovits László, Zászlós Gábor és Varga Sándor). Ugyanazon a választáson az Együttélés-MKDM koalíció 14 mandátumot szerzett, tehát 20 magyar képviselő volt tagja abban az időszakban a szlovák parlamentnek!
Az 1992-1994-es választási időszakban a Demokratikus Baloldal pártjának is volt két magyar képviselője Zselenák József és Varjú János személyében, akik az Együttélés és az MKDM képviselőivel együtt nem szavazták meg a szlovák alkotmányt. Szintén a baloldali pártban politizált Borza Erzsébet parlamenti képviselő is, a pártban alelnöki tisztséget is betöltött. A kilencvenes évek elején a KDH tagja volt Hamerlik Rudolf parlamenti képviselő is, aki az egyházi és állami egyházak egyenrangúságáról szóló törvény szerzője és előadója volt a szlovák törvényhozásban.
Utána tudomásunk szerint hosszú ideig nem kértek fel a szlovák pártok magyarokat listájukra, még az SDKU-nak sem volt magyar nemzetiségű képviselője a szlovák parlamentben. Bár Tarnóczy Árpád DSZM-es képviselő származását illetően voltak szlovák kételyek, de valójában szlovák nemzetiségűként volt elkönyvelve a parlamenti archívumban. Mečiar pártjában felsőbb szinteken nem volt divat magyar nemzetiségűeket futtatni.
Megjegyzendő, hogy a kilencvenes évek elején még bátrabban nyúltak a szlovák pártok magyar nemzetiségű képviselőjelöltekhez, az önálló Szlovákia megalakulását és Mečiar hatalomra kerülését követő nacionalista légkörben viszont már kevésbé.
Ez a tendencia az új évezred első évtizedében is folytatódott. Egészen 2010-ig kellett várnunk olyan szlovák pártra, amely esélyes helyre állított magyar nemzetiségű képviselőjelöltet. Somogyi Szilárd jutott akkor parlamenti mandátumhoz az SaS listáján.
Mint tudjuk, ez a párt a közelmúltban nyíltan felkínálta a magyar pártoknak azt a lehetőséget, hogy amennyiben képtelenek megegyezni egymással, ők szívesen felvesznek a listájukra hiteles magyar személyeket.
A Markíza TV híradójából közismert Grendel Gábor, aki később Lipšič belügyminiszter szóvivője is volt, 2016-ban szerzett parlamenti képviselői helyet az OĹANO – NOVA listáján. Neve magyar berkekben is igencsak jól csengett...
Végül, de nem utolsó sorban Katarína Cséfalvayová is szaporítja a nem magyar pártok által parlamentbe jutott magyar nemzetiségű képviselők számát. A képviselő asszony az azóta szétesett Sieť listáján szerzett mandátumot szintén 2016-ban, és aztán rögtön átigazolt a Most-Hídba, ahonnan mostanában újra kacsingatni kezdett valamelyik szlovák párt irányába, talán Drucker új pártja nyeri el leginkább a tetszését. Drukkolunk neki!
A teljesség igénye nélkül keresgéltünk olyan közismert magyar nemzetiségű parlamenti képviselőket, akik szlovák pártok listáján jutottak képviselői mandátumhoz. Jövőre, valószínűleg február 29-én újra parlamenti választások lesznek Szlovákiában. Már javában elkezdődött mindkét térfélen – kormányoldalon és ellenzékin is – a mozgolódás, helyezkedés.
Amíg a magyar pártok egymással egyezkednek – reméljük, sikerrel, addig a szlovák ellenzéki oldalról már őket is megszólították: pártlistás helyet – helyeket kínáltak fel nekik. Valószínű, hogy a felkínált lehetőséggel nem fognak élni (bár a Most-Híd esetében ez nem zárható ki teljesen), viszont a kínálattevők, nem csak az SaS vagy az OĹANO, lesznek mások is, nagyon könnyen találhatnak maguknak olyan pártonkívüli és hitelesnek vélt magyarokat, akik a parlamenti képviselőség reményében szívesen elvállalják a szlovák pártok jelölését.
Ezek a demokratikusabb, európaibb gondolkodású szlovák pártok tisztában vannak azzal, hogy a magyar nemzetiségű jelöltek indításával egy jókora szeletet ki tudnak maguknak szakítani a magyar választók táborából.
Nem beszélve arról, hogy emellett árgus szemekkel figyelik a felvidéki közhangulatot is. Jól látják a magyar pártok tétovázását a megegyezést illetően, és bizonyára azt is felmérték már, hogy magyar nemzetiségű jelöltek indítása nélkül is hajlamos lehet a felvidéki magyar választópolgárok bizonyos része egy őket nyúlfarknyit is megszólító szlovák pártra voksolni.
Legyünk tehát résen, jó cserkész módra!
