Legalább az iskoláink ne váljanak pártérdekek martalékává
A kormánykoalíció többségének elveszítése (Fedor és Cséfalvayová kilépése a Hídból) és a koalíciós szerződés érvényességének lejárta szinte egy időben történt. Vagyis teljesen mindegy, hogy a két volt hidas képviselő merre fog ezentúl tekeregni a parlamentben, a választási időszak hátralévő idejében semmi sem kötelezi a kormánypártokat a szoros együttműködésre, a szavazási fegyelemre.
Mondhatjuk azt is, ezzel a két momentummal rajtolt el nem hivatalosan a következő parlamenti választás kampánya.
Ezentúl már akár egymásnak is keresztbe tehet mindhárom kormánypárt, a saját útjukat fogják járni. Dicstelen véget ért a koalíció!
A Forma1-ből tudjuk jól, hogy nem mindegy, hol helyezkednek el a rajtvonalon a versenyautók. A pártoknak sem mindegy, melyik hogyan veszi a kampányrajtot, a kormánypártoknak pedig végképp nem, ha továbbra is hatalmon akarnak maradni. Igyekeznek tehát a népszerűségmérő edzéseken a legjobb pozícióba kerülni. A Most-Hídnak ez nem sikerült annyira, mint a Szlovák Nemzeti Pártnak. De ez várható is volt az utolsó pillanatban beterjesztett két javaslat különbözősége miatt. A SNS jövedékadócsökkentési javaslata az alapvető élelmiszerekre sikerrel járt, a képviselők jóváhagyták bizonyos élelmiszerek (néhány tejtermék, zöldség, gyümölcs és pékáru) áfájának csökkentését 10 százalékra.
A Most-Híd kampányrajtötlete a nemzetiségi iskolákkal viszont nem járt sikerrel!
Az oktatási törvénymódosító javaslatában a párt a nemzetiségi iskola fogalmának meghatározását, s az ebbe a kategóriába sorolható intézmények megjelölését indítványozta.
A SNS populista javaslata átment, ugyanis minden választópolgárt érintett, a Hídé csak a kisebbségeket, és ez a többség számára nem bizonyult elegendőnek a szavazásnál. Sőt, a hidas törvényjavaslat felvállalásával rásüthették volna a másik két kormánypártra a magyarbarát bélyeget, arra pedig a parlamenti választások előtt nincs szükségük.
Az ellenzék nyugodtan hátradőlhetett a nemzetiségi iskolákról szóló szavazásnál, hiszen az ellenzéknek az a dolga, hogy ellene legyen a kormánypárti javaslatoknak. A Smer és az SNS pedig elég jól faképnél hagyta a Most-Hidat, valószínűleg azért, mert nem volt elég vegyes a beterjesztett javaslata. Eddig tartott a kormányban a szlovák-magyar „barátság”!
Tudta jól már előtte a Híd, hogy az oktatási törvény amúgy teljesen indokolt módosítására tett javaslatát nem fogja elfogadni a szlovák parlament. De éreztetni akarta a magyar választópolgárral, hogy értük van ez a párt, el is követ mindent az érdekükben, csak hát a többiek gonoszok. Tudta jól, hogy a koalíciós tanácsban a törvényjavaslatot már nem lehet előre lezongorázni.
Így viszont a beterjesztett javaslat számos kérdést vet fel a felvidéki magyaroktól a vegyespárt irányába:
- Miért nem ébredt fel tehát hamarabb a vegyespárt, amikor még működőképes volt a koalíciós tanácsban a valamit valamiért elv?
- Miért nem került be ez az elképzelés már a kormányprogramba?
- Miért nem előzte meg a beterjesztést egy széleskörű magyar szakmai párbeszéd, amely teljessé tehette volna magát a törvénymódosító javaslatot? A párbeszéd eredménye a nemzetiségi oktatás formai keretei mellett összefoglalhatta volna a tartalmi követelményrendszert is.
- Miért nem lehetett szélesebb körű összefogással a ügy mellé felsorakoztatni az iskolákat, a pedagógusokat, a szülőket, a pedagógusszövetségünket, a szülői szövetségünket, és megszólítani a többi magyar politikai pártot is?
A fentiek hiányában a felvidéki magyar társadalom túlnyomó része csak akkor szerzett tudomást a Híd törvénymódosítási javaslatról, amikor a szlovák parlament már el is utasította. Pedig volt rá példa a közelmúltban, hogy az iskoláink érdekében megmozdult és összefogott a Felvidék magyarsága! Elsősorban ez indokolja a felvidéki magyar politikai összefogást is!
A különpártos partizánakciók ugyanúgy elbuknak, mint a különpártos parlamentbe kerülési szándékok!
