Legalább a levegő jó volt
A svájci Bürgenstockban megrendezett békekonferenciát követően a világ szemernyit sem került közelebb a fegyvernyugváshoz.
A konferencia eredménytelensége már akkor nyilvánvaló volt, amikor az egyik hadviselő felet nem hívták meg rá. A G7 50 milliárdos hitelkeretről állapodott meg Ukrajna számára. Kamala Harris amerikai alelnök pedig másfél milliárd dolláros humanitárius és energetikai segélyt ígért a lassan két és fél éve hadban álló keleti szomszédunknak.
Ezek a múlt hét végének legfontosabb, Ukrajnával kapcsolatos történései, melyek mellett eltörpül a svájci békekonferencia eredménye. Az sem mellékszál, hogy a konferencia előtt Joe Biden amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tíz évre szóló kétoldalú biztonsági megállapodást írt alá.
A nyilatkozat értelmében az Egyesült Államok támogatja, illetve megerősíti Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának katonai védelmét az orosz agresszióval szemben.
Az amerikai–ukrán megállapodást, remek időzítéssel, egy nappal az előtt írták alá, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ismertette volna az orosz békefeltételeket. Oroszország azt szeretné, ha Ukrajna semleges, katonai blokkon kívüli és atommentes szomszédja lenne, mindezt persze demilitarizálva és nácitlanítva, jelentsen ez utóbbi kifejezés bármit is. Itt persze nem álltak meg, „értelemszerűen” területi igényeiket is fenntartják. Putyin szerint nemzetközi szerződésekben kell lefektetni, hogy a Krím, Szevasztopol, a donyecki és a luhanszki régió, valamint Zaporizzsja és Herszon megye Oroszország jogalanya azon határok szerint, ahogy Ukrajna részévé vált.
– nyomatékosította szavait az orosz államfő.
S ahogy ezt a cikket olvasva ön a karosszékében felkiált, hogy: „de hiszen mindez elfogadhatatlan Ukrajna számára”, ugyanezzel a hevülettel mondta ugyanezt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is, főként úgy, hogy a putyini béketervben olyan régiók is szerepeltek, amelyeket Oroszország egyelőre még nem foglalt el fegyverrel.
Az ukrán fél már korábban kinyilvánította, hivatalos álláspontja szerint a területi integritás kérdése nem vitatható. Ezt Putyin is jól tudhatta, és valószínűleg ő lett volna a legjobban meglepődve, ha javaslatát Ukrajna, vagy annak nyugati szövetségesei akár csak megfontolás tárgyává tették volna. A békekonferencia idejére, biztos, ami biztos, Oroszország fokozta a támadások intenzitását a frontszakasz nagy részén.
A Svájcban Oroszország és Kína nélkül tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy Ukrajna területi épségének kell az alapját képeznie bármilyen békemegállapodásnak.
A zárónyilatkozatot a résztvevő 93 ország közül 81 írta alá, egyebek mellett India sem, Brazília pedig csak megfigyelőként vett részt a rendezvényen. A BRICS-államok távolmaradása és/vagy tartózkodása beszédes. Aláírta viszont a hintapolitika nagymestere, a háborún hatalmasat kaszáló Törökország.
Az az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy a Luzerni-tó partján nem fog megszületni a béke, de nem is gondolták komolyan a politikusok. Miután Bürgenstockban (f)elszállt a fehér füst, legfeljebb arról gazdagodtunk néhány gondolattal, ki hogyan képzeli el (majd valamikor) a békét Ukrajnában. Ez édeskevés volt.
Megjelent a Magyar7 2024/25. számában.
