Lassan luxussá válik a saját otthon
Szlovákiában egy friss európai statisztika alapján 2010 óta 110 százalékkal emelkedtek az ingatlanárak. Igen, több mint a duplájára. És ez nem valami elvont statisztika csupán, hanem nagyon is húsba vágó valóság. Mert ez azt jelenti, hogy ami egy évtizede még reális életcél volt egy átlagos család számára, az ma sok fiatalnak inkább vágyálom.
Pedig ha körbenézünk Európában, még azt sem mondhatjuk, hogy ez valamiféle egyedi szlovák történet. Sokkal inkább egy régiós kórkép. Miközben Nyugat-Európa több országában inkább csak lassan halad a piac — Olaszországban még csökkenést is láttunk, Finnországban pedig gyakorlatilag megállt az idő —, addig nálunk és a környéken elszabadultak az árak.
Az uniós átlag 62 százalékos drágulás. Ez már önmagában sem kevés. De Szlovákia ezt lazán veri a maga 110 százalékával. A csehek 158 százaléknál járnak. Magyarország pedig egészen abszurd számot produkált: 291 százalék.
Persze a piac közben próbált néha úgy tenni, mintha korrigálna. 2022-ben és 2023-ban mintha megtorpant volna a lendület. De ne legyenek illúzióink: nem azért, mert hirtelen több lakás lett, vagy mert egészségesebb lett a piac. Egyszerűen a hitelek drágultak annyira, hogy sokan kiestek a játékból. És itt jön Szlovákia külön története. Mert mi különösen el voltunk kényelmesedve az olcsó pénz világában. 2021-ben még 1 százalék körüli kamattal lehetett jelzáloghitelt kapni. Ma ez már egészen más világ. Aki akkor vásárolt, egy korszak utolsó nyertese volt. Aki most akar, annak sokkal keményebb terepen kell mozognia.
Ráadásul amikor már látszott némi remény, hogy talán enyhülhet a helyzet, a világpolitika ismét közbeszólt. Inflációs félelmek, nemzetközi bizonytalanság, jegybanki óvatosság. Az eredmény ugyanaz: a hitel továbbra sem lesz olcsó.
És közben ott van a másik pofon is. Az ingatlanárak sokkal gyorsabban szaladtak el, mint a bérleti díjak vagy a fizetések. Ez azért fontos, mert ilyenkor látszik igazán, hogy a piac kezd elszakadni a valóságtól.
A Szlovák Nemzeti Bank sem véletlenül figyelmeztet. A lakhatás ára gyorsabban nő, mint a jövedelmek. Ez magyarra fordítva annyit tesz: ha valaki nem örököl, nem kap családi segítséget, vagy nincs kiemelkedő keresete, egyre nehezebb önerőből labdába rúgni.
Miért nem zuhannak az árak, ha a hitel drága és az embereknek kevesebb a pénzük? A válasz az alapvető közgazdasági törvényben, a kereslet és a kínálat egyensúlyának hiányában keresendő. Egyszerűen nem épül annyi lakás, amennyire szükség lenne. A felépített és átadott új ingatlanok száma messze elmarad az igényektől. Bár a vidék elnéptelenedése valós probléma, a nagyvárosok és a megyeszékhelyek folyamatosan vonzzák a fiatalokat és a munkavállalókat. Az emberek oda költöznek, ahol a munkahelyek, az iskolák és a szolgáltatások vannak, ez pedig óriási nyomást helyez a városi ingatlanpiacra.
Az albérletet sokan még mindig csak átmeneti, kényszerű megoldásnak tekintik, pedig a bérleti díjak emelkedése jóval elmarad az ingatlanárak robbanásától. Az unióban a bérleti díjak átlagosan 30, Szlovákiában 33 százalékkal nőttek 2010 óta, miközben a lakások vételára megkétszereződött.
A politika pár éve felfedezte magának a bérlakások kérdését, de lényegi megoldást még nem hoztak, mert itt is a hiány a legnagyobb probléma. Jelenleg inkább azt látni, hogy a lakhatás nem oldódik meg — hanem egyre inkább társadalmi kiváltsággá válik.
