Lajčákosdi
Az utóbbi napokban, hetekben a szlovák külügyminiszter körül forrott a levegő. Lemondása, majd maradásra bírása a legfontosabb hazai politikai eseménynek számított, minden mást háttérbe szorított.
Vajon ki profitálhat a Lajčák körüli zűrzavarból, merthogy nem a véletlen irányította a történéseket, az biztos!? Már a külügyminiszter lemondásának tényéből előnye származott a legerősebb kormánypártnak, hiszen bizonyította, hogy nem hagyja magát megzsarolni egy mindenki számára fontos témában: migráns ügyben és a nemzeti szuverenitás védelmében. Viszont úgy utasította el az ENSZ globális migrációs paktumát, hogy közben sikerült megtartania EU-komfort külügyminiszterét is, aki ugyan a látszat kedvéért első felindultságában durcásan lemondott, mert nem utazhatott a szlovák kormány képviseletében Marrakeshbe aláírni a megállapodást, de aztán visszakozott.
Természetesen nincsenek véletlenek, nagy valószínűséggel ezeket a legutóbbi belpolitikai fordulatokat is egy előre megírt forgatókönyv mozgatta. A színjáték címe: lemondok meg nem is!
Megírását pedig az motiválta, hogy a legerősebb kormánypárt felpörgesse hanyatló népszerűségét, és megszerezze a köztársasági elnöki tisztséget is. Ennek érdekében egyrészt hangoztatni kellett a nemzeti szuverenitás eltökéltségét a szlovák kormány részéről, mert ez jól hangzik a szlovák választók fülében, másrészt Lajčákot sokat hangoztatott kompromisszumok árán maradásra kellett bírnia Ficonak és Pellegrininek, mert ez főleg kifelé egy olyan jelzés, hogy Szlovákia eltökélten továbbhalad az EU-mag irányába. A kecskét is jóllakatták, a káposzta is megmaradt.
Lehet ennek viszont egy másik belpolitikai töltete is. Bármilyen tehetséges és külföldön is elismert karrierdiplomata Lajčák, a széles szlovákiai választótömeg számára mégiscsak a kormány egyik szürke eminenciása.
Ez pedig nem elegendő garancia a Smer számára a köztársaságielnök-választásokra annak ellenére, hogy a mostani nagy politikai kavarás előtt is már a legesélyesebbnek mutatták őt a közvélemény kutatók, pedig hivatalosan még be sem jelentették indulását, sőt ő maga is ódzkodott eddig ettől a megmérettetéstől.
A Smer semmit sem akar a véletlenre bízni, okulva Fico legutóbbi vereségéből Kiskával szemben, ezért a cél érdekében fel kell futtatni otthon látványosan a szlovák külügyminisztert. A lemondok-visszavonom színjáték ezt a célt szolgálhatta. Lajčák ezzel a huzavonával még jobban a köztudatba került olyan politikusként, aki egyrészt szembe mer szállni a kormánnyal, mint például Kiska (üzenet az ellenzéki szavazóknak).
Másrészt, ha a közérdek úgy kívánja, akkor kompromisszumokra is hajlandó, tud alkalmazkodni, mint ahogy ebben az olvasatban a szlovák kormány is (üzenet a kormánypárti szavazóknak). Bugár Béla, a másik kormánypárt köztársaságielnök-jelöltje ezen a meccsen csak kispados! Igaz, célja nem is lehet a pályára lépés, de a mérkőzés előtti taktikai értekezleteken ő is részt vesz!
A Smer tanul a kudarcokból is, Kiska nem volt az ő emberük! Lajčákkal viszont köztársasági elnökként egy nagyon kényelmes újabb kormányzás elé nézhetnek.
Minden bizonnyal legközelebb is meg fogják nyerni a parlamenti választásokat, saját jelölt köztársasági elnökük pedig a Smert fogja megbízni a kormányalakítással. Aztán már csak a győzelem nagyságán fog múlni, hogy kivel fog kormányt alakítania. Elég lesz-e a SNS meg a KDH, vagy esetleg szüksége lesz megint a politikai prostitúcióra bármikor, bármelyik oldalon hajlandó Most-Hídra is?
