Kutyaszorítóban a “turistázók”
Üres szállodák, kihalt borozók, csend és nyugalom. Ha az időjárásban nem is, hangulatban novemberre vagy decemberre emlékeztetnek a csallóközi fürdővárosok. A turisták nagyon is komolyan vették az “amőbaveszélyt”, egymás után mondják le a foglalásaikat, nehéz helyzetbe hozva a helyi szállásadókat.
A nagymegyeri Thermal Corvinus fürdőben július végén általában rekordok dőlnek meg a látogatók számában. Pontos adatok ugyan nincsenek birtokomban, azonban nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az idei nyáron negatív rekordok dőlnek majd meg, a szállásadók szavaiból kiindulva ugyanis jelentősen visszaesett a városban látogató a turisták száma.
A rengeteg vendég miatt a nagymegyeri termálfürdő parkolóját pár évvel ezelőtt kénytelenek voltak bővíteni, nos, az idei főszezonban ez is üresen áll. A cseh, de elsősorban a szlovák turisták annak ellenére is félnek, hogy kiderült, nem találtak agyevő amőbát a párkányi Vadas termálfürdő vizében.
Személyes példával szemléltetném a turisták elővigyázatosságát, szembe kellett néznünk ugyanis azzal, hogy az utolsó pillanatban képesek lemondani a foglalásokat, nem kis fejtőrést okozva ezzel. Az ominózus telefonbeszélgetésben az alábbi indok hangzott el a foglalás visszamondására, idézem: “Nagymegyeren most fertőzés van, ezt mindenki tudja, senki sem megy oda”.
Rengeteg turista továbbra is attól fél, hogy a termálfürdőben elkaphat valamilyen halálos vírust, ennek az esélye azonban szinte egyenlő a nullával. A nagymegyeri és a dunaszerdahelyi fürdők több évtizede probléma nélkül üzemelnek, halálos vagy veszélyes vírus ezidáig nem fordult elő. De ez a Vadasról is elmondható, az elhunyt kisfiú ugyanis nem a párkányi fürdőben fertőződött meg a halálos vírussal.
Úgy gondolom, a médiában a helyén volt kezelve az eset, az emberek azonban mégis félnek, valamiért az jár a fejükben, hogy ők is megfertőződhetnek a vírussal. A termálfürdők rendkívül szigorú higiéniai előírások szerint működnek, naponta takarítják a medencéket, emellett pedig a mintavételek is rendszeresek, hogy elkerüljék a fertőzéseket.
A félelem és az óvatosság elsősorban a szlovák turisták körében érzékelhető, a szállásadók és maguk a termálfürdők szinte kizárólag a cseh turistákban reménykedhetnek. Az emberek egyébként is hajlamosak bolhából elefántot csinálni, ami hatványozottan igaz a mostani helyzetre. A fürdők még csak-csak átvészelik ezt az időszakot, rengeteg szállásadó azonban lehúzhatja a rolót a mostani nyár után.
Szomorú belegondolni, hogy életek munkája veszhet oda egyik pillanatról a másikra, és erről egy tévesnek bizonyult hír tehet. A szállásadók már idáig is rengeteg megpróbáltatással voltak kénytelenek szembenézni, a növekvő energiaárak, a kötelező illetékek, valamint a turisták egyre nagyobb igényei mind-mind olyan tényezők, melyek egyre több vállalkozó szellemű embert tántorítanak el a “turistázástól”. Hiú reményeket sem érdemes kelteni, minden jel szerint augusztusban sem várható jelentősebb fellendülés ezen a téren. Sokak számára ez a nyár nem az egész éves bevétel megteremtéséről, sokkal inkább a túlélésről fog szólni.
