Külön utakon
Egységbe magyar, hallatszott az összes felvidéki magyar párt boszorkánykonyhájából a magyar szempontból sikertelen februári parlamenti választásokat követően. Különben elveszünk mind egy szálig! Különben a kasza egyenesedik, fenyegetőztek a dühösebbek, az elszántabbak.
Szó szót követett, és láss csodát, jól időzítve, a Szent István-napon már alá is írták a közös nyilatkozatot, amelyben elkötelezték magukat az egységes felvidéki magyar párt létrehozása mellett. Az óvatosabb felvidéki magyaregység-szurkolók azért még magukban csöndben mondogatták, hogy nem eszik olyan forrón a kását, sőt egyesek (főleg a hidasok) azt is gondolták, nem oda Buda!
Az emberek többsége tíz év alatt ugyanis elbizonytalanodott, úgy vélte, hogy a kasza ugyan egyenesedik, de van még mit fenni rajta. Mire alapozták ezeket az érzéseket?
A Most–Hídra gondolva, az egységesülési folyamat leggyengébb láncszemére. Amely már a legelején leszögezte, hogy teljesen nyitott házasságra törekszik, mindenki őrizze meg az egységben a saját arculatát, s közben azzal kacérkodhat, akivel csak akar. A történések azóta egyértelműen erre is utalnak. Sólymosék továbbra is fenntartásokkal kezelik a kedvező magyarországi kormánykapcsolatokat, Orbánék ne dirigáljanak a felvidéki magyaroknak (inkább Fico vagy Pellegrini), állítják. A budapesti színművészeti egyetem diákjainak bohóckodásával, kvázi „ellen-fülkeforradalmával” a Most–Híd elnöke szolidáris, és nyilvánosan, a közösségi oldalán szurkol is nekik. Minek is? A vegyespárt alelnöke, Agócs Attila pedig antiszemitának és szélsőségesnek tartja a magyarországi államfő által augusztus 20-án a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett Raffay Ernő történészt. Mintha csak másoknak igyekeznének bizonyítani, hogy nem minden felvidéki magyar annyira elkötelezett magyar.
Az i-re aztán nemrég feltette a pontot az együttműködési tárgyalásuk folytatása a Tomáš Drucker vezette Jó Választás (Dobrá voľba) párttal.
Miközben az egységesülési folyamatban már a pártstruktúrák kialakításáról egyeztetnek az MKP-val és az Összefogással, újramelegítették a kapcsolataikat Druckerékkel, kicsit odariszáltak nekik! Akkor most valójában kinek, minek drukkolnak? A magyar összefogásnak vagy az ellenzékinek? Esetleg egy kis helyet szeretnének kikönyökölni Pellegrini, Drucker és Fico oldalán?
Igen, folytatják azt az együttműködési tárgyalást, amit még Bugár kezdeményezett a Dobrá voľbával tavaly ősszel, amikor a Most–Híd akkori elnökének nagy mellénye miatt meghiúsult a választások előtti magyar összefogás. A vegyespártot viszont akkor mosolyogva kikosarazták, a választásokon való közös indulásból Druckerékkel ugyanúgy nem lett semmi, mint a teljes magyar összefogásból.
Veszélyes játék ez a kétfelé történő dörgölődzés. Könnyen két szék közé eshet megint a vegyespárt. De ők valószínűleg másképp gondolják. Talán úgy, hogy a szlovák ellenzéki oldalhoz való közeledéssel, odakacsintással egyrészt zsarolni lehet az Összefogást és az MKP-t is: van nekünk más kérőnk is, tehát tessék jól átgondolni a leosztást a majdani közös pártstruktúrában.
Másrészt nem minden vegyespártos van elájulva a magyar egységtől, sokkal inkább volt a szájuk íze szerint a vegyesség, s nekik is fel kell mutatni valamit. Esetleg a Most–Híd maradék szlovákjainak is, akiket azóta már lasszóval is nehéz lenne összeszedni.
Ez azonban nem tisztességes játék a többiekkel. Ha a Híd komolyan gondolja a magyar egységet, akkor a szlovák pártokkal történő tárgyalásokra már nem biztos, hogy elmehet az MKP és az Összefogás nélkül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/41. számában.
