Közösségi pszichológia – vagy valami más?
Akkor se ül le a tömegközlekedési járműben, ha minden ülőhely szabad. Mindig egyenlő távolságra helyezkedik el a két ajtó között, és minden megállóban fürkészi a felszálló utasokat, hogy kiszűrje a BKV ellenőrét. Metrón nem utazik soha, mert ott nagyon nehéz bliccelni, már a mozgólépcsőre se engednék őt a szigorú ellenőrök! Aztán sokszor a célállomáson várnak rá a következők, az ellenőröket is ellenőrző ellenőrök, és újra kérik tőle a vonaljegyet a mozgólépcső tetején. De erre előre figyelmeztetik kiszálláskor két nyelven is: „Kérem, őrizzék meg menetjegyeiket és nyugalmukat, mert a kijáratnál ellenőrök kérni fogják!” Vannak, akik emiatt hosszabb időt is eltöltenek a föld alatt.
Meg amúgy is, a metró a bérletet és jegyeket megvásárolni képes, stabil munkahellyel rendelkező középosztály járműve! A mindennapos közlekedésre használatos személygépkocsi a kiváltságosoké, a busz, a villamos és a troli pedig a szegényebbeké és a bliccelőké.
Hősünk öltönyös, bőrcipős, ápolt kinézete alapján valószínűleg megengedhetné magának a bérletet
vagy legalább egy marokban szorított kezeletlen vonaljegyet, amit vészhelyzetben – a „jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre” felhangzása után a legközelebbi lyukasztóhoz rohanva kezeli.
De nem, ő bliccel reggel, délben, este, sportot űz belőle!
Nem valószínű, hogy ő egy kényszerbliccelő, sokkal inkább elvből vagy fukarságból nem vásárol soha vonaljegyet.
Már a peronon, miközben vár a villamosra, izgatottan szemléli az utasokat. Nincs-e közöttük véletlenül ellenőr kinézetű? Vagy olyan, figyelemelterelő, általános dolgokról cseverésző 2-3 főből álló gyanús csoport, amelynek tagjai a villamos megérkezésekor nagy hirtelen szétlibbennek, és más-más ajtón szállnak fel a járműre, miközben zsebükből kihúzva felrakják a karszalagjukat.
Azért már ők is egyre dörzsöltebbek! Láttam már matrózruhás fiatal ellenőrlányt, füldugóját felszálláskor hirtelen kirántó zenekedvelő ellenőrfiút, Metró újságot olvasó középkorút, sőt kocogó kinézetű sportosat is, de ellenőrt BKV uniformisban még soha! Hősünk, ha „kiszúrja” őket a peronon várva, az ilyen, szigorúan ellenőrzött járatot kihagyja, inkább megvárja a következőt. A járművön utazva aztán nincs egy nyugodt perce se! Figyeli a felszállókat, van-e közöttük gyanús arc. Az oldaltáskák a legveszélyesebbek, mert a táska blokkokat, tollat, pecsétet esetleg karszalagot is rejthet magában, ha nincs éppen a zsebben. Ha ilyet lát, igyekszik beljebb húzódni a villamoson, minél messzebb tőle, és csak imádkozik, hogy menekülés közben ne fusson a másik ajtón felszálló kollégája karjaiba.
Ha nagy ritkán mégis nyakon csípik, mindig van előkészített szabványszövege.
A leggyakoribb, hogy nincs se jegye, se igazolványa, se rokona, se boldog őse! Szemrebbenés nélkül bediktál egy fals nevet és címet, leggyakrabban a vele szemétkedő szomszédét. De tud magyarázkodni is: „Amikor felszálltam, lyukasztottam és felmutattam a villamosvezetőnek a jegyemet, ahogy kell! Aztán eldobtam! Igen, látom, hogy itt nincs szemetes, de kérem, ilyen ez az ország, hát egy nyamvadt kukát sem képesek felszerelni a villamosra. Rákényszerítik az utast, hogy dobjon mindent a padlóra. Most mondja meg, milyen ország ez?! Mocskos Fidesz!” Megint mások azzal próbálják megúszni, hogy „nemcsak koszos, de őrült huzatos is ez a jármű! Egy pillanat alatt kiröpítette a kezemből a jegyemet, ki az utcára az ablakon át!” Vannak bliccelők, akik „nem beszélni mágyárul, nórvég vágyok. Csák ennyít túdok mágyárúl. Most mit nem hiszel el ezen te, szerencsétlen köcsög? Nem láttál még norvégot, mi?”
Persze, jó nekem, már öt éve hivatalosan bliccelhetek, 65 év felett ingyen utazom az anyaországban minden tömegközlekedési járművön.
Szlovákiában nincs föld alatti közlekedés, a föld feletti is gyakran akadozik, különösen az autópályán az alagutaknál!
Kis ország, kevés autópálya!
A leghosszabb autópálya Pozsonyból vezet majdnem Kassára, csak a túloldalon, Budapesten keresztül.
Minek építsenek Dél-Szlovákiában, ha van Észak-Magyarországon? Amúgy is, ez valamikor egybetartozott.
Inkább tolják maguk előtt északon az autópálya-építő Kőműves Kelemenek évtizedek óta a hegyeket, alagutakat, fúrnak, faragnak, amit nappal építenek, éjszaka leomlik, mint Déva vára...
Megjelent a MAGYAR7 35. számában.
