Közös szándék külön utakon
Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki magyar politikai színtéren. Jó szándékoktól vezérelt elképzeléseknek, kezdeményezéseknek nem vagyunk híján, de egyelőre még a hogyan módozata sem látszik. A magyar képviselet megteremtésében érdekelteknek azonban mielőbb ki kell alakítani a közös platformot, mert nem csak az idő kevés, az átláthatatlan viszonyok miatt a választók türelme is véges, s az amúgy is fogyó bizalmat nehéz lesz visszaszerezni.
Ami jó hír, a közösségünknek nem kellett magát „belehazudnia” a Most-Híddal való – legyünk magunkhoz őszinték – álságos összeborulásba, ami eleve kudarcra volt ítélve. Bugár Béla érintettsége a Kočner-ügyben, önfeladó, elvtelen, hiteltelen politikája tehertételként nehezült volna bármiféle együttműködésre, s ráadásul a 7 százalékos koalíciós küszöb elérése ugyancsak kockázatos lenne.
A vegyes párt döntött, a multietnikus utat választotta, s ezzel Bugár Béla végleg múltidősítette magát. Már csak az a kérdés, hogy belülről nézi-e végig szüleménye haláltusáját, vagy „nagyvonalúan” teret adva a fiataljainak, leugrik a süllyedő hajóról.
Az MKP és a Most-Híd tárgyalásainak vége kétségkívül új helyzetet teremtett, s a civil kezdeményezések joggal érezhették, hogy ha a politika nem tud életképes megoldást felmutatni, az új alternatíva képes lesz megszólítani az embereket. Nem megalapozatlan ez az elgondolás, hiszen a közbeszédben, a nyilvános fórumokon, a közösségi hálón nagyon sok bírálat éri a pártokat, amiért nem ütőképesek, nem elég hatékonyak, s erősen jelen van a megújhodásra, az újra az igény, ezt azonban a többség korántsem a politikai erőtér még további megosztásával képzeli el. Ezt tudatosítani kell a két új kezdeményezésnek, az augusztus végén indult Összefogásnak és a himnusztörvény miatti elégedetlenségből teremtett Új Egység mozgalomnak is. Előbbieknél a megvalósítás stratégiája bizonytalan, utóbbiaknál a szándékuk valós célja nehezen értelmezhető.
Kétségkívül, kettejük közül az Összefogás mozgalom tekint messzebbre, azzal, hogy bejelentette, önálló szubjektumként, az integrálás céljával, a politikából kiábrándultak megszólításával akar indulni a februári parlamenti választásokon. Nem könnyű vállalás, s legnagyobb ellenségük az idő, hiszen mindössze pár hét áll rendelkezésükre a tízezer támogató aláírás összegyűjtéséhez. Buktatója lehet az elképzelésnek a 30 napos belügyminisztériumi bejegyzési határidő is, ráadásul a jelöltlisták leadási határideje november vége. Meglehetősen kockázatos tehát a kivitelezhetősége. Még akkor is, ha valóban meg tudna szólítani új erőket, és ehhez egy ütőképes programot is rendelne, ami egyelőre még nem látható. Céljai viszont közel állnak az MKP elképzeléséhez, amely ugyanúgy a széles társadalmi összefogás megjelenítését képzeli el a választási listáján. Mert az tényszerűen elmondható, hogy az MKP egyedül nem elég, ugyanakkor megkerülhetetlen. A magyar párt társadalmi beágyazottsága adott, politikai tapasztalatára szükség van, s mintegy százezres szavazótábora nélkül semmilyen kezdeményezés nem járhat sikerrel.
A politikum és a civilek tehát egymásra vannak utalva, s ezt tudatosítva nem az az elsődleges, hogy a közös fellépésnek milyen technikai formáját választják. A siker feltétele, hogy a listán mindenki helyet kapjon, aki felvállaltan a magyar érdekek mentén kíván a jövőben politizálni; nemzetieknek és liberálisoknak ezúttal meg kell férniük egymás mellett.
Volt már erre példa, a ’98-as pártegyesítés sem a szeretet jegyében zajlott. A pragmatikus cél remélhetően most is felülírja a gyűlölködést, a kirekesztést, és jó választási programmal, az összefogás hívószavával azok is mozgósíthatók lesznek, akik ráunva az elmúlt évek torzsalkodásaira, elfordultak a közélettől, a politikától.
Meglehetősen szűk látókörű érvelés, hogy ez a történet mindössze néhány képviselői mandátumról szól. Ez az erőpróbánk, hogy képesek vagyunk-e még egy irányban mozdulni. A térfoglalók már itt vannak. Ha mi nem teszünk magunkért, tesz a többség. Ennek első látható jelei már jól olvashatók. Majd ők döntenek. Nélkülünk, rólunk, ellenünkben.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/37. számában)
