HIRDETÉS

Kövesdi Károly: Pótolhatatlanék

hirek.sk 2018. február 21., 12:31
Megszületett a verdikt: a nógrádi, gömöri magyarok megtörölhetik a szájukat, nem kapnak gyorsforgalmi utat. Sem a közeli, sem a távolabbi években.

Érsek Árpád miniszter úr nagy csinnadrattával bejelentette, hogy a négysávos út Losoncig fog vezetni, pontosabban majd egyszer oda is elér, onnan pedig valami félmegoldás következik. Aztán beszélt holmi hidakról, hangfogó falakról, miegymásról, de ennyi hozzáértéssel akár az amazóniai orchideákról, a bambuszültetvények hasznáról vagy néhány újonnan felfedezett új-guineai lepkefajról is regélhetett volna, esetleg a csallóközi kalbászról. A rimaszombati, rozsnyói magyarokat (és szlovákokat) ugyanúgy nem érdekelte volna a sóder. Számukra az a lényeg, hogy le vannak sajnálva, sokadszor, és úgy tűnik, véglegesen. Hacsak. A hacsakról azonban a végén.

Nem kívánok én a miniszter úrnak semmi rosszat, csak annyit, hogy legalább egy esztendeig minden áldott nap autózna végig váltásban, délelőtt Rimaszombattól Tornaljáig, délután Rozsnyótól Tornagörgőig, oda meg vissza, roszogva kamionok után, araszolva a Szoroskő kaptatóin. Talán megvilágosodna, és rájönne, hogy a felvidéki magyar világ nem ér véget a Csallóköz csücskében, és Krasznahorka láttán ráébredne, hogy ott valamikor magyar mecénások éltek, akiknek fontos volt a legutolsó jobbágy sorsa is. Jut eszembe, miniszter úrék ismerik ezt a terepet, hiszen ott adták elő az új politikai műfajt: hogyan tüntess a saját kormányod ellen.

Idestova három évtizede zajlott le a bársonyos rendszerváltás, s mára oda jutottunk, hogy egy magyar politikus csapat, kikiáltva magát pótolhatatlannak és a magyarság (meg az ország) megváltójának, elnézi, hogy a nógrádi, gömöri, abaúji, bodrogközi magyarok egyre mélyebbre csússzanak a reménytelenségbe. Mert ahogy a világ nem áll meg, hogy bevárjon minket, kézenfekvő, hogy Szlovákia más tájai is rohamtempóban épülnek-szépülnek, és a befektetők továbbra sem csődülnek a déli régiókba. Legfeljebb Dunaszerdahelyre, mert azon túl nincs magyar világ és magyar érdek.

De élek a gyanúperrel, hogy pótolhatatlan miniszter úr nem sok történelmet olvasott, különben ezzel is tisztában lenne. Ha meg olvasott, s mindezt kapisgálja, még nagyobb a baj: elfogadja a „merjünk kicsik lenni” jelszót. Persze nem is ő, kicsi ő ahhoz, hanem csapattársai, az élen Bugár Bélával, akit már MKP-elnöki leváltásakor azért „fúrtak meg”, kedves hódolói, mert igencsak nyomult egy társaság az útépítésben érdekeltséget szerezni. Ez vezetett oda, hogy az elnököt kellett váltani. Mondom ezt azoknak, akik azóta is puccsról beszélnek. Mert az útépítés nagy biznisz, csak nem a nyomorult Gömörben, Nógrádban vagy Bodrogközben.

Most – ismét – teljes pőreségében mutatkozott meg, hogy meztelen a király (hány váltás ruhát elnyűtt közben!) hogyan kell sumákolni, megalkudni, füllenteni az ország érdekeiről (ennek a kormánynak nincs alternatívája), bombasztikus sikerként kommunikálni a félmegoldásokat, csak az isten szerelméért, szét ne essen ez a koalíció, mert akkor vége a jóvilágnak, szeretett gömöri, nógrádi magyarok. Ha bukna a kormány, ki jelentené be önöknek, hogy fityiszt kapnak megint és újfent? Ki juttatná eszükbe, hogy a tavalyelőtti nagy akcióprogram egy orbitális blöff volt, hiszen semmi látszatja annak az egymilliárd eurónyi szétigérgetett támogatásnak, amelyet a legelesettebb járásoknak lebegtettek meg annak idején. Igaz, Tornalján valami tetőjavításról lehetett hallani, meg úgy hírlik, seprőket is osztogattak.

Amúgy meg lesznek itt sikerek, ne legyenek kétségeink. Majd kiraknak néhány új helységtáblát oda, ahol eddig is volt, csak más színű lesz és más betűtípus (miniszter úr már modellt is állt ez ügyben), aztán be lesz fogva a nép szája, hogy ugye, milyen bátrak vagyunk. És felejtve lesz, hogy Meèiar regnálása óta vergődnek kulturális szervezeteink, amelyek most is csak pályázhatnak, de fenntartás nuku (ezt hívják a hídasok autonómiának), hogy miről szól a kisiskolák „buszprojektje”, hogyan zajlik a termőfölddel való kupeckedés, a tönkre vágott zöldség- és feldolgozó, szolgáltató ágazatról nem is szólva. És sorolhatnánk.

Mire felnő egy új generáció, és normális, országban gondolkodó kormánya lesz az országnak, Losonctól keletre már nem is lesz szükség gyorsforgalmi útra, mert a szlovák asszimilációs és a vegyesmagyar sumákoló politikának köszönhetően akkorra az a vidék rezervátummá süllyed. Hacsak a magyar kormány ki nem építi helyettük az észak-déli infrastruktúrát. Hiszen ez is az anyaország kötelessége, nemdebár. Aztán majd lehet ismét köpködni és fanyalogni, és szidni a zorbáni diktatúrát.

Kövesdi Károly

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS