Kövesdi Károly: Ismét döntött a jellem
Alig telt el három hét azóta, hogy Bugár Béla megírhatta közösségi oldalán, mennyire örül, hogy „pontot tettünk a meèiari korszak végére”. S alig telt el három nap a bősi szörnyeteg 25. évfordulójának megünneplésétől, amelyről táncikáló hölgyek fotóját osztotta meg elnök úr maradék szlovák szavazóival (mert aligha akad magyar, aki ezt ünnepnek tartaná), a szlovák közmédia vezérigazgató-választásán ismét suhogott egyet a varázsköpönyeg, és átgombolva a gombokat, a hidas társaság vígan megszavazta a Meèiar-korszakban elhíresült igazgató visszahozását a köztelevízió élére. Mert a koalíciós partnerek. Meg az ország érdeke. Meg a jellem. Meg a radikalizmus veszélye. Meg hogy két hete még azt mondtuk, nem, de most igen.
A szokásos lózungok mögött azonban ott vigyorog a hulla a kirakatban, mert hidas uraimék egyúttal azokkal a Kotlebáékkal együtt bólogattak, akik ellen oly vehemensen harcolnak. S akik ellen mellesleg törvényt készülnek „komponálni“, hogy szétzavarva őket ne alapíthassanak új pártot. Az együttszavazás ezek után lerántja a leplet arról a szándékról is, hogy Kotleba nem az ordas elvei miatt van útjában a Hídnak, hanem a hatalom tortájának szeletét irigylik tőle. Lehet még ezt a sok logikai bukfencet követni?
Ficóékon és Dankóékon nem csodálkozunk, nekik megfelel az a csinovnyik, aki kiszolgálta Meèiart. Ki fogja őket is. De hogy jön ehhez a felvidéki magyar? Kevésbé lesz dohos ettől a Pátria rádió levegője? Ha még egyáltalán feltehető ilyen röhejes kérdés, anélkül, hogy leszakadna a plafon.
Nyilván azon is kár töprenkedni, hogy ebben a pártban mi a vezérfonal, mi készteti a Pomlé géniuszát és szűkebb körét újabb és újabb kalandos fordulatokra. Ellenlábasaik elmondták többször és világosan: a Most-Hídnál nem a jellem, a seft a meghatározó.
Számunkra, felvidéki magyarok számára azért roppant szégyenletes ez az újabb stáció, mert azt a látszatot keltheti, hogy több tízezer magyar választó ezt a gondolkodásmódot, ezt az etikátlan, mutyizós és köpönyegforgató, elvtelen szemléletet támogatja. Néhány napja egyetlen napilapunkban igyekeztek is mosdatni a Most-Híd keservét, előre vetítve a készülő gyalázatot, hogy a vegyespárt – úgymond – koalíciós szorításban vergődik. Mit lehet erre mondani? Senki se kényszerítette őket. Egy enyhén selypítő barátom szóhasználatával élve: a fühdőskuhva ne hinyáljon, hanem hiszáljon. Akáh az asztalon, akáh a zongoha tetején.
Kérdés, ki az a megátalkodott felvidéki magyar, akinek a gyomra még ezt is beveszi?
Kövesdi Károly
