Kövesdi Károly: „Ha az emberek elveszítik a hitüket”
Nos, Simonnak nem jött össze a dolog, nem lett belőle ismét miniszter, ezért hirtelen jött sértődésében jobbnak látta teátrálisan és hősiesen kinyilatkozni, hogy a bizarr frigy miatt most lelép a hídról. (Zárójelben jegyezzük meg, azóta sem derült ki világosan, vajon a Mostnak most miért volt fontosabb az igazságügyi tárca, mint a Dél-Szlovákia számára létfontosságú mezőgazdaság?) A nem várt karriert befutott egykori gömöri gazda – akinek pályáját most ne taglaljuk – az évek során elhitte magáról, hogy nélkülözhetetlen az MKP-ban. Aztán amikor megtörtént a nagy szakadás, és Bugár Bélát leváltotta a tagság, éppen Simon ösztönzésére született meg a torzszülött Most-Híd magyar-szlovák vegyespárt, végzetesen megosztva a felvidéki magyar politikát, és tömegeket tántorítva el a választásokon való részvételtől.
A hirtelen megvilágosodott Simon gondolt egy nagyot, és kitalálta, hogyan kapaszkodhatna fel ismét a figyelem középpontjába. Meg kell szervezni egy népszavazást, amivel egykori barátait meg lehet buktatni! A függetlenné vált Simon weboldalán nemrég közzé is tette a petíciós ívet, amellyel szeretné kicsit megsürgetni a jelenlegi kormány bukását, hozzátéve, hogy eszében sincs új pártot alapítani. Majd sietve lenyilatkozta, hogy a jelenlegi kormány úgyis eltaposna egy új párt indulását.
Hogy akkor mégis mi értelme van az egésznek? Azon kívül, hogy egy sértődött, a remélt pozícióból kiesett politikus önmagát reklámozza, az ég világon semmi. Hiszen maga Simon sem gondolja komolyan, hogy ötletével megmozgatja Szlovákia választópolgárait, mert ebben az országban nem divat az eredményes népszavazás. Ráadásul elég bizarr dolog a parlamentben ülő képviselőket arra ösztökélni, hogy egy esetleges népszavazás után szavazzák meg a saját jól fizetett pozícióik idő előtti elvesztését.
Azon túl, hogy ez a kormánybuktatási kísérlet a demokrácia intézményének semmibe vétele, hiszen a tavaszi választási eredményeket próbálja megkérdőjelezni (a parlamenti választások eredményére a demokráciák többségében a következő választások szoktak ítéletet mondani), a partizánakció csak arra jó, hogy felmérje, mennyi ember sorakozna fel mögé, ha esetleg mégis pártot szottyanna kedve alapítani. Hogy miért lenne szükség még egy pártra? Azért, hogy az egykori miniszter a mérleg nyelve lehessen az MKP és a Most-Híd között az általa remélt 2-3 százalékkal. Köztünk legyen mondva, az 1 százalék is verhetetlenül magas lécnek tűnik. Arra viszont „jó” lehet, hogy még tovább forgácsolódjanak a felvidéki magyar szavazatok. Hadd szakadozzunk még több felé! De vajon milyen felvidéki magyar szavazatokról beszélhetünk, ha Simon a petíciót csak szlovák nyelven tette közzé? Csak szlovák szavazatokra számít? Vagy a magyarokéra is, csak ennyire semmibe veszi az anyanyelvüket? Kit óhajtana egyáltalán képviselni? Mi ez az újabb zagyvaság?
Simon ravaszul az emberek hitére apellál. Jómaga azért annyira nem tért ki a hitéből, hogy visszaadta volna a Most-Híd színeiben nyert parlamenti mandátumát, vagy például Nagy József visszahívására kezdett volna aláírásgyűjtést az Európai Parlamentből, ahová neki, éppen Nagy miatt, nem sikerült bejutnia.
Az viszont nagyon is tényszerű, hogy a felvidéki magyar választópolgárok nagy része éppen az őket ilyen „hitelesen” képviselő emberek ügyködése miatt ábrándult ki végleg a politikából. Ezeket a választókat újabb trükkökkel és zsebcselekkel nem lehet visszacsábítani a szavazóurnához. Ezt csak azok hiszik, akik elszakadtak a valós élettől. Szerencsére a felvidéki magyarok többsége tisztában van vele, hogy az ilyen próbálkozások komolytalanok, s mivel a napnál világosabb, hogy nem az ő érdekeik képviselete adja hozzá az ösztönzést, valószínűleg tömeges ignorancia lesz az eredménye. De a szlovák választók sem olyan ostobák, hogy egy újabb „magyar” trükkel el lehetne ámítani őket. Ahogyan egyre többen „díjazzák” Bugár Béla trükkjeit, Simon ötleteinek sem fognak felülni.
Kövesdi Károly
