2017. október 17., 11:14

Kövesdi Károly: A nemeshodosi árnyék

Csak eldőlt bennem ismét az a bizonyos borjú. A nemeshodosi Horthy-szobor szolgáltatott rá okot, illetve egy ezzel összefüggő újságcikk.

Aki figyelemmel kíséri a felvidéki politikát, bizonyára észrevette, hogy a Magyar Közösség Pártjának új vezetői a tavalyi tisztújítás óta nem folytatnak durva ellenkampányt a vegyespárttal szemben. Magyarán: az MKP megfiatalodott vezetése nem ócsárolja Fico szekértolóit, és nem árulózza a Most-Híd párt prominenseit (nem is tudnak ezzel Bugárék mit kezdeni). Az időnkénti kritika nem tévesztendő össze a mocskolódással. Példának okáért nem fínanszíroznak százezer eurókkal megyei elnökjelölteket durván lejárató, hazugságoktól hemzsegő kiadványokat, ahogyan azt Berényi Józseffel szemben nemrég megtették a „túloldaliak”.

Amikor a tavaly novemberi magyar-magyar párbeszéd hamvába holt kísérlete után Bugár Béla azt kérte, ne üzengessenek egymásnak a vegyespárt és a magyar párt vezetői, tulajdonképpen a saját csapdáját állította fel. A vegyespárt iránti vonzalomtól atavisztikusan fertőzött, az MKP lejáratásában érdekelt, Szlovákiában megjelenő egyetlen magyar napilap ugyanis nem képes a legkisebb önmegtartóztatásra sem, ha a gazda kegyeit kell keresni. Vagyis nincs akkora reverenda, hogy azt a bizonyos lólábat el lehetne dugni.

A lap ugyan tavaly tett néhány gyenge kísérletet a pártatlan tájékoztatás oltárán, amikor a Most-Híd összebútorozott a Smer-rel és a Szlovák Nemzeti Párttal, ám ezek a gyengécske hangok jobbára a látszat kedvéért préselődtek ki egy-egy kommentár írójából. Ugyanakkor az Orbán-fóbia olyan turbulenciát kapott az utóbbi években a megfelelési kényszertől szenvedő néhány jobb sorsra érdemes újságírónál, hogy a felvidéki magyarság kulturális intézményeinek, egyházának, kisvállalkozóinak nyújtott anyaországi támogatásokat is svindlinek, erkölcstelennek, mi több, kirekesztőnek tálalták. Holott a lap szerkesztői nagyon jól tudják, hogy Magyarország alkotmányban rögzítette felelősségét a határon túlra szakadt nemzetrészekért. S ezt a vállalást Budapesten következetesen be is tartják, olykor erőn felül, az anyaországi ellenzék határon túli magyarokkal szemben folytatott lejárató zajos kampányától kísérve. Mi sem természetesebb, mint hogy az anyaország nemzeti kormánya a felvidéki nemzetrésznél azt a politikai képviseletet tekinti partnernek, amelynek fontosabb a magyar identitás megőrzése, mint a bármilyen párttal való kupeckedés, a minden áron hatalomban való maradás vágya.

De hogy jön ide a Horthy-szobor, amelyet Hodoson vagy felállítanak, vagy nem?

Csak úgy, hogy a fent említett napilap ifjú főszerkesztője „Próbatétel” címmel kanyarított egy furmányos kommentárt, amelyben konstatálta, hogy szerencsére még működik a társadalom immunrendszere (értsd: Horthy elutasítása), majd váratlanul előkapta a nyuszit a kalapból, és a szoborállítás szándékát egy váratlan, de nem meglepő oldalvágással összekapcsolta az MKP-val, sőt annak elnökével. Nyilván a most-hidas reprezentáció tudta és beleegyezése nélkül. S bár a lényeget tekintve ez mellékszálnak tűnhet, tudjuk, nem az. A hétfőn megjelent jegyzetben ugyanis egy hírportálon publikált – Horthy kormányzót dicsőítő – cikk kapcsán nem kevesebbet állít, mint hogy ehhez a szellemiséghez az MKP-nak köze van, mi több, felteszi a költői kérdést: vajon az MKP elnökének (egész pontosan: „Menyhártéknak”) „tényleg megfelel-e a szélsőjobbos hangnem?”

Íme a csúsztatás magasiskolája: a szerző a felvidek.ma internetes lapot „az MKP egyik udvari hírportáljának” nevezi, s az ott megjelent cikket az MKP-ra és annak elnökére ragasztja. Mintha legalábbis ő, vagy ők sugallnák, mi jelenjen meg a portálon, ahogyan ez „udvariaknál” szokás. Mi sem egyszerűbb mint hogy e logika mentén az MKP új elnöke szélsőséges gyanúba keverhető. S innen már csak egy lépés összeházasodnia a szélsőjobbal. (Igaz, nem tette meg, de látens szélsőjobbosként megtehetné. Ki mint él, úgy ítél: Bugár Béla is megtehette volna, hogy összeáll az SNS-szel. És meg is tette, kompromittálva közel százezer felvidéki magyart.)

De ne legyek teljesen igazságtalan a főszerkesztővel szemben, akit mellesleg tehetséges prózaíróként ismertem meg, s remélem, megtalálja a visszautat az igazság, a tisztességes tájékoztatás erkölcsi magaslataihoz a fillentés (Móra Ferenc) után. Nem is rónám fel neki ősbűnként az ilyen hangnemű cikkek közlését, hiszen lehet, hogy csak rossz társaságba keveredett. Az ősbűn elkövetője a Most-Híd elnöke, aki sértődöttségétől vezérelve nem csak hogy nem vonult ki a politikából (fillentett, ismét Mórával szólva), hanem megosztotta a felvidéki magyarságot, annak tragikus következményeivel együtt.

Hanem ezek után joggal tételezhetjük fel, hogy ez a társaság (a Menyhárt személyére tett utalás logikája szerint) főszerkesztője vezetésével, a Most-Híd udvari lapja. Mert ha másokra címkét ragaszt, nyilván számára is kijár a címke, és nem tetszeleghet a pártatlan, független szerepkörben. Ha független, ha nem, legalább egy bátortalan kérdést feltehetne a vegyespárt elnökének: miért támadta meg az igazságügyi miniszter (a párt alelnöke) Szlovákia nevében a Minority SafePack-ot (kisebbségvédelmi kezdeményezést) a luxemburgi perben, ha a Most-Híd állítólag a Szlovákiában élő magyarok érdekeit is képviseli? Csak hogy túllépjen a saját árnyékán, s nem mellesleg a tisztességes tájékoztatás kedvéért.

Kövesdi Károly

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.