2018. augusztus 3., 11:41

Korszaknyitány

A 2018‑as választás egy új korszak kiépítésére adott felhatalmazást. Szeptembertől nagy változás előtt állunk – jelentette ki Orbán Viktor Tusványoson tartott előadásában. Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a tusványosi beszédek messze túlmutatnak egy állapotjelentésen, a mit miért leegyszerűsítő logikáján. Orbán csak kevesek adottságával értelmez geopolitikai folyamatokat, stratégiai elemzései távlatokat nyitnak a Kárpát‑medencei és a közép‑európai politikai erőtér irányvonalának is.

Orbán Viktor - Tusnádfürdő
Fotó: MTI / Veres Nándor

A programadóként is értékelhető beszéd egyik kulcsszava a korszaképítés volt, ám a zsinórban harmadik ciklusában kétharmados felhatalmazással kormányzó miniszterelnök korszakot alkotó elszántsága nem csak a hazai térfélen jelenthet új időszámítást. Orbán már a 2015‑ös migránsözön óta Európa meghatározó játékosa, még ha Brüsszel ezt nehezen is viseli, ráadásul esztelen fenyegetéseivel, ellentmondásos döntéseivel, átláthatatlan szándékaival csak erősíti a magyar miniszterelnököt és politikáját. S nem utolsósorban növeli támogatóinak számát, már Nyugaton is. Spanyolországban tarthatatlan a helyzet, Olaszország is besokallt már, Németország válságspirálba került, és az északi államok is újraszabják migránspolitikájukat. A Nyugat válsága tehát mára már megcáfolhatatlan tény. A nyugati liberális demokrácia meggyengülésének pedig egyenes következménye, hogy a brüsszeli liberális elit veresége valóság lehet, s az azt mozgató háttérhatalom is legyőzhető, a hatalmi tér visszaszerezhető. A hagyományos európai értékeket féltők hadrendbe állásukkal történelmet is írhatnak.

Orbán Viktor ebben a harcban világos alternatívát vázolt fel, amikor a család, hitbéli közösség, nemzet és emberi méltóság létformáira épülő kereszténydemokráciát nevezte meg lehetőségként a liberális demokrá­ciá­val szemben. Szerinte az értékrendi válság egyik fő oka, hogy Nyugaton már csak liberalizmus van, demokrácia nincsen. Az Európai Bizottság a nyílt társadalom alapjait építi, ahol nemzet nincs, és az emberek is lecserélhetők. Euró­pa vezetői tehát alkalmatlanok, pártosak, elfogultak és szabadságellenesek. S Orbán ezzel meg is töltötte tartalommal a korábban tét és európai téma nélküli európai parlamenti választást, amely jövő májusban esedékes. A sorsdöntő választás tétje tehát nem kevesebb, mint az európai keresztény civilizáció megvédése és megőrzése, a bevándorláspolitikával, a kereszténytelenítéssel szemben.

Ebben a harcban kétségkívül kulcsszerepe lesz Közép‑Európának – s benne a Kárpát‑medencének –, amely eddig is következetesen elutasította a térséget megregulázni, kiskorúsítani, háttérbe szorítani szándékozó brüsszeli hatalmi politikát. Felértékelődhet az az értékrend, amit még a visegrádi országok képviselnek, s erős összefogással egy olyan erőtér jöhet létre, amely nemcsak részese, de alakítója is lehet az európai történéseknek.

Közép‑Európa nemzeteinek szövetsége tehát új távlatokat nyithat, s akár példa lehet mások számára is. S ez az orbáni retorikában a száz év magyar magányának a végét, és a Kárpát‑medence újjáépítését is jelenti. A megfogalmazott stratégiai célok helyzetbe hozhatják a felvidéki magyarságot is, s nem csupán azzal, hogy ismét öntudatra ébredjen közösségünk, hanem hogy gyarapodni is képes ­legyen.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/13. számában.)

Megosztás
Címkék